2013. december 21., szombat

Brazil-szerb döntő a világbajnoki trónért!

Kombank Aréna
Ezzel a bejegyzéssel már Osloból jelentkezem, pedig még nincs is vége a vb-nek. Ha valaki azt mondja nekem, hogy valamikor képes leszek önszántamból kihagyni egy vb-döntőt és egy bronzmeccset, amit a helyszínen is nézhetnék, akkor valószínűleg sült hülyének néztem volna, de most otthagytam az egészet. Megmagyarázni nem tudom pontosan miért, csak egyszerűen már nem volt érdekes és az érzés, hogy el kell jönnöm, nem akart elmúlni, pedig több napot küzdöttem vele. Így kis adminisztrációs kuszaságok után ma hazarepültem. Jó érzés volt:) (..és, hogy el ne tudjak szakadni a kézilabdától és a vb-től azért teljesen, Nora Mörk-el utaztam egy gépen..)

Brazil himnusz
Közben leültem még egyszer megnézni a magyar-brazilt, nehezen megy, nem esik jól. Volt ám ebben a meccsben minden, a hármas brazil emebrhátránytól kezdve, a kapusnak adott kétpercesig , sőt kivédett brazil hetes után visszafújás, mert állítólag Szekinek bent volt a lába a vonalon és úgy szerzett fórt a kipattanónál, már ott a csarnokban éreztem, hogy egy igencsak furcsa meccs, olyan, amilyet talán még sose láttam eddig.

Tomori Zsuzsi volt az aki totál odatette magát az első negyedórában (azután is), és már az első gólunkat lőtte, de a többiek nem nagyon találták a megoldást a brazil védelem ellenében, és az utat a kapuig. Aztán ha az út meg volt, akkor védett Arenhart vagy Pessoa, nagyon idegesítően (számunkra).
Emellet mindent Nascimentora játszottak ki, ötből négyet lőtt az elején, mi meg szenvedtünk. Kettős emberhátrányban gólt kaptunk Rochától átlövésből (...), Pessoa ziccert és hetest fogott, felrobbani volt kedvem. Zácsik csak rontott lövést és eladott labdát produkált, mégis többet volt a pályán mint kellett volna.

Magyar himnusz
Igaz, hogy a játékvezetők szépen szórták ki a brazilokat, de Triscsuk 47.másodpercben itélt kiállítása nem igazán volt a helyén, míg a brazilok összes kiállítása jogos volt.
A támadásunk szenvedős volt, kínlódtunk, de Zsuzsi megrázta magát megint és meccsbe voltunk. Azonban Dudát nem tartottuk, habár tudtuk hova lő és hogyan...

A meccs előtt a norvég kommentátorok a brazil kapusok teljesítményét és az akaraterőt emelték ki, míg a brazilokat jól ismerő barátom megmondta, hogy Rodriguezt kellene kivenni a játékból, mert már a Hypo BL-meccsein is bebizonyosodott (a Thüringer és a Nagybánya ellen), hogy Ana Paula nélkül a brazil támadások nem léteznek.

Ehelyett a brazil nyitott fájt a magyar csapatnak, nem tudtunk mit kezdeni ellene és ez volt a jellemző az egész meccsre. Az első félidőben Görbicz Anitát kivették,de a másodikban osztogatta szépen a gólpasszokat, összerántotta a falat Zsuzsinak többször is, és őmaga is betalált kintről vagy hetesből is. Mikor meg vissza tudtunk jönni, és megnyerhettük volna a negyeddöntőt, akkor hagytuk a brazilokat kiegyenlíteni és hosszabbítás lett belőle. Abból is kétszeri adag, és azalatt is szenvedés volt, de végig volt esélyünk. Ez a legfájóbb, hogy végig ott voltunk, de mégis az a pici valami hiányzott a sikerhez.


A brazilok már lépni sem tudtak, de akkor is futottak, alig cserélt az edzőjük (nem is nagyon volt kit) és mégsem álltak meg 80 percig . Nálunk meg olyan játékosok ültek a kispadon, akik eddig is hozzátettek, és még lett volna szavuk (Bódi), de nem kaptak lehetőséget a végén, a hosszabbításban.

Vérten Orsi megsérült, visszahajlott a csuklója/keze, és Misinek kelett egész meccsen balszélen játszania.
A meccs és a játékunk kellemes meglepije az Cifra Anita volt, akivel nem bírt a brazil fal. A legjobb beállós játékot nyújtottuk ezen a mecsen itt a vb-n és ez Morten Soubakot is meglepte (a meccs után ezt emelte ki, mikor beszéltem vele).

Volt ott meccslabdánk, és esélyünk többször is nyerni, de nem sikerült. Szomorú egy nap volt az, pedig olyan közel volt az elődöntő másodjára is.

Zizi szerint a sors most vette el tőlünk, amit a tavaly a szerbek ellen megkaptunk, Zsuzsi meg azt mondta nem tudtak mit kezdeni a nyitottal, akárhogy is tudták, hogy ez lesz. Görbe meg nagyon sajnálta, ahogy mi is, és szerinte ennek a csapatnak négyben a helye. Sajnos ez nem adatott meg az idén.
Duda szerint ők megérdemelték, mert jobban akarták, jobban küzdöttek és hiába mondja mindneki, hogy gyengén játszanak, ők az elődöntőbe jutottak.

A mi meccsünk után kiestek a norvégok is, a szerbek ellen, azok hazai pályáján, na attól sem lettem boldogabb. Néző-rekord, nagy körítés. sok őrjöngő szerb, és megzuhant norvégok a meccs vége felé. Pedig Katrine nagyon durván fogott a meccs elején, de a szerbek visszajöttek, aztán megfordult a szerencse, a másik Katarina kezdett el fogni a szerb kapuban, és a közönség megőrült, a norvégokat meg összenyomta  az egész, igaz a végén ezt nem ismerték el.

Szomorú nap volt a szerdai, és mindezek mellé még ki sem tudtam írni magamból a bánatot, mert a gépem is bekrepált, azóta is sötét.

Belgrád: Kalemegdan
Ezek után költöztem Belgrádba az új szállásra, ami nagyon jó volt, de a kedvem az már elment az egésztől akkorra. Egy kis borozás még belefért azért a csajokkal, de senkinek sem volt jó kedve és akkor finoman fogalmaztam...A Belgrád-túrát is megejtettem, mert gyönzörű napsütéses idő volt pénteken délelőtt, így a Kalemegdan végre meglett, mert már harmadszor voltam Belgrádban és ez eddig nem sikerült. Igaz egyedül, de talán arra is volt szükségem.

Szerb ünnep
Az elődöntőkre beértem ugyan a csarnokba, de annyira nem tudtak lázba hozni. Lekiék elgázolták a lengyeleket, pedig szerettem volna ha nem így történik. Aztán a minket kiütő brazilok esélyt sem adtak a dánoknak és ezzel eldőlt, hogy szerb-brazil döntő lesz. Érdekes, ezt valószínűleg soha meg nem mondom előre, bár a brazilokat a négybe vártam a vb előtt is, de az, hogy a magyarok ellen sikerült ez nekik, az nem hozott nekik jó pontot tőlem.

Brazil öröm
A döntőt itthon majd a tv-ben megnézem objektívan (...), igaz a családban már van egy szerb drukker! A bronzmeccset meg remélem a lengyelek nyerik!

2013. december 17., kedd

Az ERŐ velünk volt!!

Egész nap furcsa érzéseim voltak, ellentétben az előző két elveszített meccsnapokkal. Nyugtalan voltam, de nem féltem, aggódtam, de volt egy jó érzésem.
Főleg, hogy vasárnap olyan nagyszerű dolgok történtek mint ahogy a lengyelek megnyerteák a nyolcaddöntőt Románia ellen, ahogyan azt megfordították, és ahogyan a magyar szurkolók a lengyelekkel szurkoltak a" Do Boju Polsko!" felkiáltással, vagy ahogy a magyar újságírók ökle egyszerre lendült a levegőbe Kudlacz egyenlító góljánál, és utána az összesnél ami már Kim Rasmussen csapatának a továbbjutását jelentette és ahogyan sírva vonultak ki a románok a meccs után, no az megért minden eddigi fáradtságot. Innen is gratulálok a lengyeleknek, nagyon nagyok voltak.
 De a napnak nem volt még vége ezzel, mert a sajtóközpontban ment a tv-ben a crnagorácok meccse Dánia ellen, áss hát látszott ám, hogy ott is meglepetés készülődik, és lett is. Dánia kiütötte az Európa-bajnokot, Bulatovic hiába lőtt  a felső sarokba az utolsó másodpercekben, a labda még a hatos felett szállt, mikor a mérkőzés végét jelző duda megszóllalt. Hisszük vagy sem, nincs többé  büntetlen verekedés a pályán, ezen a vb-n legalábbis.

A lengyel erő! (Kállai Márta fotója)
Ötleteltem már a román meccs óta, hogy valami aprósággal meglepjem a lányokat a meccs előtt, ami esetleg nekik is jó érzést és pozitív energiát adhat. Aztán megbeszéltük Anikóval (cunder.hu), hogy a meccs előtt a szünetben meg is valósítjuk, amit kiötleteltem. Mégpedig azt, hogy a bemelegítés alatt lejátsszák a Coldplay: Viva la Vida-jat, ami köztudottan KEB kedvenc dala is és a tavalayi Eb-bronzot is ezzel ünnepelte meg a csapat az öltözőben. Kicsire nem adunk alapon, egyenesen a főszervezőt "szerveztük" be (aki nem más mint Zarko Sesum bátyja:), leírtuk egy papírra melyik dalt akarjuk, elmagyaráztuk  neki a miértet is, közben bókoltunk, hogy mennyire hasonlít a tesójára (mert tényleg hasonlít) és nagy mosolyok közepette rábólíntott, a dj-fiú meg be is rakta, sőt a szünetben is lejátszotta. Misi mondta is utólag, hogy neki ott nagyon jó érzése lett:) A videó itt érhető el:)

Sóska nyilatkozik (saját fotó)
A többit már tudjátok:) Úgy vertük meg a spanyoloat, hogy Barbosának pillanatai voltak, Navarronak meg percei. Aguilar mutatott egy kisebb feltámadást a második félidő elején, de hamar leradírozták a csajok a pályáról.
Az első félidőben bizony volt jópár indulásgólunk, spanyol hibákból és Herr Orsi fantasztikus védéseiből is. Emellett Bódi Berni nagyott alakított a jobbszélen, nemcsak gólokat lőtt a neki lehúzott labdákból, hanem úgy védekezett, hogy Pinedonak momentumai sem voltak (talán a második félidőben ment egyszer kapura, akkor már Móni mellett, de az ejtést Kiss Éva lekapta)
Ezenkívül mindenki hozzátett, Zácsik, Vérten, Tomori, Soós, Szucsánszki, szóval a spanyolok nemigen tudták honnan jön a baj. Plusz a térde miatt pihenő Görbe be-beszállt néhány percre, hetesre, csakhogy érezzék a törődést.

A himnusz alatt (saját fotó)
A második félidő elején jött a hullámvölgy (nálunk), ekkor feljöttek a hispánok két gólra, Aguilar nagyon ficánkolt, és ha eddig elfelejtettem megemlíteni Bulath Anitát, akkor most eszembe jut, hiszen az első félidőben Buli úgy védekezett Macarenán, hogy az semmit nem tudott nagyjából tenni (na jó, dobott egy gólt és egy hetest is kiharcolt, de ennél ő sokkal veszélyesebb). A második félidőben Macarena átkerült jobboldalra, ott már nagyobb hely volt neki, mindaddig amíg Triscsuk Kriszta és Misi meg nem jelent azon az oldalon. Onnantól harangoztak:) Igaz Bódi Berni azt mondta meccs után, hogy bár jött a hullámvölgy, de ott bent a pályán ő személyszerint nem érezte az erőt a  spanyolokban, illetve nem érezte azt a fajta erőt mint amit a saját csapatán...ez sok mindent elmond.

Picit aggasztott, hogy Zsuzsi még mindig csak harminc százalékon játszik, de amíg a csapat így összedolgozik, addig van ideje javulni, amire szükség is lesz. Tegnap is verték rendesen, a bírók sem voltak azok a szívbajos fajták, ezért azután a megnemadott hetes utáni második átlövésgólja, és a vele járó üvöltés az picit közelebb hozta azt a Tomorit akire várunk, és akiről tudjuk, hogy jönni fog!

Marta Manguet eltűntettük a pályáról, ahogy Barbosát is (aki most Cabral lett), egyedül a fiatal jobbszélsővel Marta Lopez-el nem bírtunk, be is vert egymaga hét gólt, de semmire nem ment vele.

Kiestek a spanyolok, és a magyar válogatott tovább jutott!!!!!!!!!!!!!!

Önfeledt öröm a kispadon is (Kállai Márta fotója)
Hajdu János ezen a meccsen majdnem mindig jókor kért időt, kivéve az első félidő végén, mikor úgy éreztem, hogy akkor a spanyoloknak kedvezhet vele, de végül nem így lett. A második félidőben a 35.percben viszont nagyon kellett a "zöld tábla a zsüriasztalra"-művelet, mert akkor nagyon megindultak.
Védekezésben is jól váltott embereket, tényleg semmi panaszunk nem lehet. És bár tudom, hogy bántja a kritika, ahogy tegnap fogalmazott, de megjegyezném, hogy a kritika ennek a játéknak a  része, és ha jól használja fel valaki, akkor akár építkezni is lehet belőle.

Ja és még valami: szeretem ezt a csapatot, szeretem a lányokat, ezt épp el is mondtam tegnap meccs előtt Misinek, aki akkor azt válasozlta, hogy ez nagyon jól esik és erőt ad. Persze olyan is van aki ezt nem szajkózza, de attól mág szereti őket, máskép mutatja ki ugyan, mondjuk kiutazik a meccsekre, vagy feladja minden programját, hogy nézhesse a tv-ben. SZERETJÜK A CSAPATOT! És ezt mindneki helyében mondhatom, szerintem.

Berni, the power:) -Kállai Márta fotója
Tetszett a meccs után ahogy mindenki a lányok közül a csapatjátékot emelte ki, azt hogy mindenki hozott egy kis plusszt és együtt voltak erősek. Ahogy Zizi mondta: " előjött a tavalyi csapat, nagyon jó érzés". Vagy Sóska:  "mostanra összeálltunk, igazi csapat vagyunk, segítjük egymást és nem akarunk itt megállni. A következő meccsen is ugyaniyen jól szeretnénk jászani és nyerni akarunk"-és mindezt fülig érő mosollyal.
Vagy Misi, aki bekerült, és nyert a csapat, jó ómen volt. De legjobban Berni mondata teszett "nem éreztem a spanyolokon azt az erőt, amit rajtunk!!".

A másik meccsen a norvégok simán gázoltak át a cseheken, szinte észrevélenül. Ők a szerbekkel találkoznak, ahol egy utolsó másodperces gól döntött a továbbjutásról, Eric bevállalta.

Csehország-Norvégia (saját fotó)
Mi meg kivel is találkozunk??? Hát a brazilokkal, aki a harmadik kedvenc csapatom ezen a tornán, és Dudat ismerjük az ETO-ból, a többieket meg a Hypobol. Nagy csata lesz, de verhetőek. Egyedül a kapusaiktól tartok, Arenhart eddigi összteljesítménye a vb-n közelít az 50%-hoz, Pessoa meg bravúrkapus, aki beugróként is simán hozott pár meccset a vb-n is.
Nagyon jól kell támadnunk és még jobban kell védekeznünk ellenük, akkor elődöntőbe juthatunk. Mindezt már Belgrádban.

Halkan megjegyzem, hogy a legjobb nyolc között van két skandináv csapat (norvég, dán), természetesen skandináv (izlandi, dán) edzőkkel, plusz másik három (!) csapat: német, lengyel, brazil- mind dán edzőkkel az élükön. És vagyunk mi , a tavalyról egy kis norvég mentalitással és Tord-al a háttérben:)

fotó: Jürgen Hablecker
Holnap tehát nagy meccsek lesznek, kár, hogy csak kettőt láthatunk élőben. Újvidéken német-dán és francia-lengyel lesz, Belgrádban meg brazil-magyar és norvég-szerb, hát mit ne mondjak, izgalommentesen nem fekszünk majd le.
 Így holnap utazunk Belgrádba (itt meg kell említenem, hogy Sztilo ha nem lenne, akkor nem tudnék ilyen kényelmesem, gondmentesen utazgatni egyik helyszínről a másikra, ezért NAGYON nagy köszönet neki!)  a meccsünkre, majd vissza ide, aztán csütörtökön végleg Belgrádba költözünk (kár, mert jó itt lenni Újvídéken), reméljük, hogy olyan eredmény születik, ami majd engedi a Hyponak a további sikeres felkészülést, Duda is pihenhet és mi meg nekimehetünk a végső harcnak is.

HAJRÁ MAGYAROK!!!!


2013. december 14., szombat

Fantasztikus Görbe, ne csüggedj!


Újabb idegtépő csata, újabb vereség-ezúttal a németek ellen.
Megmondom őszintén, sok jóra nem számítottam, de a lányok feltüzelten érkeztek, jól kezdtek, a közönség is szép számmal jelent meg ismét és zengett a Hajrá magyarok!

SPENS Aréna-Újvídék
Vezettek, vezettünk, egál volt, szoros volt, oda-vissza estek a gólok. Nem védekeztünk jól, de nagyon rosszul sem, a támadásban viszont folyt a labda. Görbe zseniális volt, Tomori megérkezett a vb-re  és Vérten Orsi is jól ugrott be a hibákat halmozó Vincze helyére. Herr Orsihoz ragadt a labda a meccs elején, Woltering meg készen volt, minden bement majdnem amit kapura lőttünk. A félidőben kettővel vezettünk, igaz Görbe nyolc gólja önmagáért beszélt, majdnem egyszemélyes show volt egy ideig. Soós Viki végre valahára lehetőséget kapott (nemcsak az ausztrálok ellen) és elkezdett más lenni a játék képe, gyorsabb lett, a fal előtt veszélyesebben mozogtunk.

Beállóban Pirost erőltette a szakvezetés, de szegénynek semmi nem jött össze (ezen a meccsen sem), és ami egyszer igen, azt Klárika kivédte... Pirost nagyon sajnálom, rossz fzikai állapotban, meccshiánnyal jött ki ide, neki most otthon kellene regenerálódni, hogy a klubcsapatában a tavaszt már önmagához közelebb kezdhesse. Hogy kit kellett volna hozni helyette? Egy fiatal játékost, akinek élmény lett volna itt játszani, hacsak meccsenként 10 perceket is, mondjuk Mészárost, vagy Kisfaludyt, esetleg Siriánt.

A francia ikreknek (Bonaventura) volt néhány gyanús ítélete, több gólunkat elvették, vagy közbefújtak, persze a helyszínen nincs visszajátszási lehetőség, így csak érzésből mondom/írom.

A második félidőben viszont váltottak a németek, főleg támadásban, kijöttek a lövőkre, illetve mélységben jobban-többször fellépkedtek, és kezdtünk kissé lassúbbá válni. Görbe ekkor is csúcsszuper volt, de a németek előbb kiegegyenlítettek, majd a vezetést is átvették, Susan Müller  13 gólja, majdnem mind úgy született, hogye először faultolták, abból továbbment és bevágta. Müller játéka nagyon érett lett, szerintem a teljesítménye all-star szagú eddig.

A csapatunk
(Varga Eszti fotója)
15 másodperrcel a vége előtt, eggyel vezettek a germánok, ekkor kaptunk egy hetest. Görbe odament, megfagyott a levegő  a csarnokban, nem hiába...Woltering kivédte. Az a Woltering, akinek az első félidei telejsítménye százalékban rosszabb volt Herr Orsiénál, a második félidőre felspanolta magát, a védelem is jobb lett előtte, no meg persze melléállt a szerencse is(legalábbis ezt modta nekem meccs után mikor beszéltem vele..."az előző két hetesnél jó oldalra mentem és belértem a labdába, de megfogni nem sikerült, most azt gondoltam, a harmadik az enyém kell, hogy legyen..persze szerencsém is volt.")

Kikapott a magyar csapat, másodszor, két nap alatt, két olyan csapattól akit egy éve ugyanitt simán legyőzött. Görbicz Anitánál eltört a mécses, pedig a meccs legjobbjának őt választották.14/12-es lövési mutatóval zárta a meccset, zseniális volt, és egy fordulásból, hát mögött lőtt gólt még el is vettek tőle.
Ne szomorkodj Görbe, mi tudjuk, hogy nem RAJTAD múlt! Te mindent megtettél!Azt is, amit szerintem már nem lehet....

Woltering véd (Kállai Márta fotója)
Hajdu János, szövetségi kapitány szerint ez egy jó meccs volt, és egy olyan vereség, ami felért egy győzelemmel. Szerinte sokkal jobbak voltunk támadásban mint előző nap a románok ellen. Ez igaz is, de nem nyertünk, és ez azért a fejekben megmarad. Időkérésnél pedig ahogy utólag hallottam, a figurát Görbének kellett kitalálni. Ekkora terhet nem lehet, nem szabad tenni egy játékos vállára, még akkor sem, ha az a világ legjobb, legzseniálisabbja és sokszor izomból megoldja, egyedül megnyer meccseket.

Mi a "keresztmeccsre" készülünk, ezért jöttünk ide, mondta a kapitány. Én ezt is értem, csak valahogy nem mindegy, hogy azt ki ellen játsszuk majd. Jelen esetben a spanyolok ellen. Hát, mit mondjak-nem egy életbiztosítás. Van egy élete formáját hozó Macarenájuk, egy második virágzását élő Barbosájuk, egy stabil Navarrojuk a kapuban, gyors jól védekező, jól futó, pontos kezű szélsőik (még úgyis, hogy Carmen Martinnak harangoztak erre a vb-re az első mecscen már), két nagytermetű beállójuk, és Manguet meg Penat sem kell bemutatni senkinek.

A spanyol csapat (saját fotó)
Maradjunk annyiba, hogy kiegyenlíttet meccs lesz, a spanyolok védelme kevés csapatnak fekszik, és a támadásaik is érdekesek, a sok mozgással, betöréssel, vagy Navarro védéseiből az indításokkal. A helyszínen néztem meg a norvégok elleni nyitómeccsüket, bizony már akkor nagyon élesek voltak. Szerintem félni nem, de tartani nagyon kell tőlük, és bár Tord azt mondta nekem, hogy tavaly is legyőztük őket, akkor én meg azt válaszoltam, hogy le a románokat és németeket is tavaly, de az akkor volt. Akkor a játékosoknak nem maguknak kellett megoldani mindent, kaptak segítséget KEB-től.

Szóval nekünk ez jutott hétfőre. Addig van remény és egy csoda is jól jönne. Lehet, hogy a csoda a két lelátón ülő játékos személyében érkezik a csapathoz majd, ugyanis Hajdu János azt mondta, Misit mindenképp becseréli, és lehet Triffát is. Mostmárcsak azon filózok, ki/kik helyett????

Ha valamilyen csoda folytán mégis továbbjutnánk, akkor a brazil-holland győztesével játszanánk Belgrádban a negyeddöntőben. Én szívesen utazom, csak egy óra innen:)

A tippem a nyolcaddöntőkre  következő: Heine Jensen csapata simán megy a nyolc közé Angola ellen,  franciákat megállítani kevés lesz Japán, Tadici mester csapata meg fog küzdeni a lengyelek ellen, de végül a  rutin dönt majd ( ne legyen igazam) és a dánok is okozhatnak fejfájást Jokáéknak, de ott a kapusok formája és a futásmennyiség fog dönteni.

Brazil szurkolók Nisben (A fotóért kösöznet Hegedűs Márk-nak)
A hétfői párosítások esetén csak egyet látok tuttinak, ahol a norvégok simán mennek tovább Csehország ellen, és Dudáéknak sem hiszem, hogy különösebben nagy gondjuk akadna a hollandokkal, főleg a kapusok közötti különbség dönti el majd ezt a csatát az én meglátásom szerint (Pessoa és Arenhart 50% közelit, vagy felettit hoznak minden meccsen, míg a hollandok ezen a  poszton nem állnak jól).

A magyar-spanyolról már írtam, napi forma fog dönteni, és a taktika meg a mentális töltet. A szerb-korea is kétesélyes, elsősorban, mert a házigazdáról van szó (akiket tolnak ameddig csak lehet majd a versenyben előre), másodsorban Koreaban megvan az az X-faktor, amit az európai csapatok rühellnek, a másfajta, szokatlan tempó és dinamika. De míg a szerbek minden játékost használnak, a koreai mester nagyrészt ugyanazzal a 7-8 emberrel tolta le az összes mecscet, és ez nem az ők malmukra hajtja majd a vizet.

A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA, HAJRÁ MAGYAROK!

2013. december 13., péntek

Tadici nyerte a stratégiai csatát, a románok a meccset

Az volt a tervem, hogy rögtön a meccs után írom majd le a gondolataimat a blogon, de végül annyira főttem (a saját levemben), hogy inkább hagytam leülepedni.
Ébredéskor sem voltak más gondolataim, és most is úgy érzem, hogy megnyert meccset veszítettünk el.

Rettenetes volt bennem a feszültség, egész délután láttam gyűlni a magyar szurkolókat a szemközti lelátón és láttam, ahogy egyre többen és többen lesznek és az volt az érzésem, hogy veszíteni nem veszíthetünk ilyen támogatás mellett.

Aztán bevonultak a csapatok, zengett a Ria-Ria-Hungária és az "itthon vagyunk", elkezdődött a meccs, pokoli hangulat, nagy küzdelem, és mindkét oldalon küzdős, jó védelem. Meglepődtem, a magyarok is produkáltak valami olyat, amire nem számítottam. Támadásban viszont Görbe zsenialítása, Szani átlövései egyelőre még az első félidő elején megfogták a román szekeret, de Tomori Zsuzsinak nem nagyon ment, alig jutott el a kapuig.  Szélre nem mentek le a labdák, középen próbálkoztunk, de Cifi súlytalan volt egy Pintea mellett a vonalon, és mindent középről, átlövésből, vagy betörésből kellett megoldani. Görbén láttam, hogy néha eldönti, most bemegy és akkor be is ment, de ha nem lett gól, akkor az afrikai bírók (azok onnan az elefántos partról, ahol komoly hagyománya vannak szeretett sportágunknak....) nem mindig adtak hetest vagy ami járt volna. Megkockáztatom, hogy a két csóka, még ilyen meccsen nem fújt sípot, ahol több a néző, mint a játékos, és ez igencsak zavarta őket, mert nem tudták időnként, hogy a saját sípjuk szól vagy a nézőké...

A félidőben kettővel mentünk (8 -10), és remélltem, hogy szoros csatában de nyerünk. Aztán a második félidő közpére kiegyenlítettek a románok, 14-14-nél, Tadici mester (és ezt a szó szoros értelmében gondolom érteni!!!) kipróbálta több emberét, a jobbszélen például játszott már Nechita, Pirvut és Chiper is (aki aztán az első vezető góljukat szerezte), balátlövőben Neagunak annyira nem ment, de volt egy Perianuja, vagy Bradeanuja, beállóban meg van egy Pintea, aki termetéből kifolyólag komoly védőmunkára képes, Maneat ismerjük (bár nem a legjobb formában van most) és Ciuciulete ( a mester klubcsapatából), aki elég jó kettes védő és lerohanásokban kiváló.

Itt még volt remény
Ehhez képest a magyar csapatban, a két szélső  szusszanásnyi időt nem kapott a pihenésre, igaz így is a legjobbak között sorolandók, és Sóska, Piros, Meli és Mónika csak a szünetben álltk fel a padról. Pedig érzésem szerint kellett volna a balkezes lövő, bár 10-10 percre félidőnként, más játékképet kialakítva ezzel, vagy Piros mozgékonysága a falban,

A 45.perctől semmi ötlet nem volt a támadásokban, a románok jobban tudták mit akarunk csinálni(?) mint mi magunk, Tomorit és Görbét időnként emberfogással őrizték, és a labda csak középen volt játékban. Zizi sem tudott hozzátenni támadásban sajnos, senkinek nem ment igazán, és a román lányok elhúztak, majd néggyel a meccset is megnyerték. Olyan semmilyen volt az egész, hogy néha a többezres magyar nézősereg is elfelejtett szurkolni, nem véletlenül.

Hajdu János csak akkor kért időt, mikor már az ellenfél átvette a vezetést egy 4-0-ás produkcióval, aztán meg akkor, amikor teljesen elment a meccs. Én ugyan nem hallottam hogyan zajlottak a tájmáutok, és ki mit mondott, de a játékosok nyilatkozataiból arra következtettem, hogy csak a védelemre koncentráltak és a támadásban "majd úgyis megoldjuk alapon" -taktika elvén próbáltak tényleg valamit összehozni.

"Itthon vagyunk!"
Ez ment is, addig, amíg a játékosok el nem fáradtak fejben, és a ki tudtak találni új dolgokat a románok ellen, de nem kaptak segítséget a kispadról, hogy mi az amit nem kell erőltetni és mi az, amit játszani kellene. A román játékosok kottából játszottak (ahogy tettük mi tavaly KEB alatt ellenük) és mi meg pillanatnyi impulzusok alapján.
Tadici akkor kért időt amikor kellett, mi meg akkor mikor már nagyon késő volt.

Akárhonnan is nézem, ez a meccs egy stratégiai meccs volt, TADICI mester nyerte, mondjuk nehéz dolga nem volt. Ő tudta mit akar, azt ki is vitte a pályára a csapata, tudatosan játszottak mindvégig, elől-hátul, mi megzavarodtunk és fogalmatlan, ötlettelen volt a játékunk.

Innen nem lesz könnyű felállni, de sikerülhet, persze a csoport harmadik helye is jó lehet valamire, ha sikerül egy jó meccsen kiütni Nerea Penaékat, akkor utána talán jöhet egyszerűbb ellenfél, bár sose értettem miért könnyű játszani a házigazda ellen, vagy a feltüzelt brazilok ellenn esetleg a nálunk háromszor gyorsabb dánok ellen, nem beszélve arról, hogy mindenhol ül EDZŐ a padon.

Hajrá magyarok, persze így is, akkor is ha nem minden tökéletes!

A szurkolóknak meg köszönöm az élményt, csodálatos volt!!!!!

2013. december 11., szerda

Túl vagyunk a bemelegítésen

Most, hogy az első három csoportmeccsen túl vagyunk itt Újvídéken, ideje írnom pár gondolatot ezekről.
Az első csehek elleni meccs (amit sikerült felvételről visszanéznem), tipikus nyitómérkőzés volt, mindkét csapat számára. Az első húsz percben csak kóstolgatták egymást a csapatok, de a magyar válogatott sebességet váltott, amit a csehek nem tudtak lereagálni, és ezzel el is húztunk több góllal.

SPENS Aréna, Újvídék
Élményszámba mentek Görbe átadásai, Tomori passzai, de csapatként nyert a válogatott, és már a tavaly is ez volt a nagy erőssége. Aggasztó, hogy a kapusteljesítményünk nem éppen magas színvonalú, ahogy a védekezés is igencsak szellős volt. Támadásban folyt a labda, emiatt lett Görbicz Anita is lepofozva, mert nem bírták követni a gyors ritmust, Poznarová bánta a dolgot.

A csehekkel kapcsolatban úgy érzem, hogy a tavalyi Eb-n nagyon látszott az akkori másodedző, Dusan Poloz munkája, aki azóta szlovák szövetségi kapitány lett. A kiváló szakember nemcsak hazája kézilabdájában elismert, hanem a norvég kézilabdában is komoly utánpótlásnevelésmunkát folytatott, és első osztályú csapatot is edzett. Most hiányzik az a plusz, amit tavaly ő hozzátett.

Tunézia ellen, személy szerint sökkal könnyebb meccsre számítottam, és elmondásuk szerint a csajok is.
Küzdős meccs volt, ahol nem nagyon ment senkinek a játék, a kapuban sem, és a védelem is betlizett. Ismeretlen, 22-es tunéziai átlövő hat gólt lőtt egy félidő alatt, és nemigen volt ötlet a megállítására. Időkérés meg ezen a meccsen sem volt, ahogy a csehek ellenin sem (tényleg ilyen jók vagyunk enélkül is, vagy a szövetségi kapitány egyszerűen úgy érzi nincs mit mondjon???), kissé furcsállottam, de nemcsak én.

A tunéziai kapus viszont több hetest fogott ellenünk és csak annak köszönhető a győzelem, hogy ott az utolsó öt percben Tomori Zsuzsi felébredt, megrázta magát, bevágott 3 gólt, kialakított egy helyzetet Vérten Orsinak (amiből gól lett), kiharcolt egy kétpercet az ellenfélnek, és lejárt a játékidő, nyertünk, 24-26-ra.
Minden tiszteletem Zsuzsié, az az igazán nagy játékos, aki poraiból feltámadva is eldönt egy meccset. És ki kell emelnem Vérten Orsit, Tunézia ellen, igenis szükség volt a rutinjára, bizonyos szituációkban, fontos gólokat szerzett!

Tomori Zsuzsi nyilatkozik
Meccs után beszélgettem Tomori Zsuzsival, aki szerint tipikusan az a meccs volt, amiről tudat alatt mindannyian azt gondolták, ez simán meglesz hét-nyolc góllal, főleg a csehek elleni győzelem után. Aztán az ellenfél vérszemet kapott, a magyar csapat lelassult az afrikaik által diktált tempóhoz és már nem tudott sebességet váltani amivel eldönti a meccset, csak az utolsó öt percben, akkor is kínkeservsen. Persze a küzdés így is dícsérendő, máskor az ilyen csatákat hajlamosak voltak elveszíteni.

Ja és ami aggaszt: a védelem még mindig nem állt össze, a kapusok pedig eléggé párhuzamosak a valósággal.

Érdekes még a tunéziai kapitány nyilatkozata, miszerint több olyan játékosa van a keretben, akikkel a reptéren találkozott először. Ehhez képset mi azért jobban állunk-gondoltam én.

A harmadik meccsen a kenguru-lányokkal találkozott a magyar csapat, a lelkes amatőrökkel, akik mindent megtesznek, hogy egyáltalán edzhessenek, kézilabdázhassanak és önköltségen utaznak el mondjuk egy világversenyre. Szimpatikusak, küzdősek, kézilabdázni kevésbé tudnak, de azt a keveset meg tudják mutatni. Van német bajnokságban játszó játékosuk, Sally Potocki, aki eddig minden csapatot megszórt, van délszláv és dán játékosuk is, és van nekik egy duci, szimpatikus kapusuk.

HUN - AUS
A magyar válogatott az első  húsz percben nem volt a pályán, az ausztrál lányok futottak, betaláltak, a védelmünk nem volt, elől meg hiába volt helyzet, Jemima megfogta. Vezettek is a kengurusok ellenünk, és meg kellett ám harcolni az egyenlítésért. Persze kétség sem férhetett ahhoz, hogy ki fog nyerni a végén, de akkor is úgy éreztem, hogy akik kihozták magukból a maximumot, azok nem a magyarok voltak, legalábbis az első félidőben nem.

A második félidőben majdhogynem sor-csere történt, és mint utólag megtudtuk, Görbe maximum négy kapott gólt engedélyezett egy félidőre. Mindenki foggal-körömmel kezdett harcolni, Kiss Éva 70% felett védett, és egy öngólt is láthattunk :-), a legjobb ausztráltól, Potocki kisasszonytól. Ilyet én még nem láttam, és a körülottem ülők sem, pedig az összesített kézilabdameccsek száma jóval ezer felett van, ha figyelembe vesszük kikkel konzultáltam :)

Kállai Márta fotója Jemima Harbortról
Végül nyertünk, Jemima lett a meccs embere és megérdemelten:)

Magyar részről jó volt, hogy játéklehetőséget kaphatott Soós Viki, Triscsuk Kriszta, mert mindenkire szükség lesz az elkövetkező két fontos meccsen, hogy a továbbiakról ne is beszéljünk..egyelőre. Belgrádba vágyunk mindannyian...csapat, blogger, újságíró, szurkoló...

Ma szünnap van, de ez sem telhet el kézilabda nélkül, este irány Belgrád ismét, Sztilóval megnézzük a Montenegró -  Franciaország találkozót, ami szerintem egy lesz azon meccsek közül, amit érdemes követni. Nemcsak azért mert két erős csapat fog összecsapni, hanem azért is, hogy tájékozódjunk a lehetséges ellenfelek állapotáról, játékáról, gyengéiről is.

Továbbra is Hajrá Magyarország!!!!!





2013. december 9., hétfő

Pörög a világ, megpróbálok lépést tartani

Első nap viszontagságai röviden:

Napsütésben várakozunk a kifutón, Gardermoen
A repülőgép késett, 40 perces késéssel érkeztünk Belgrádba a Nikola Tesla reptérre, ott várt a megrendelt fuvar, de dinárt kellett volna kivennem a bankautomatából, hogy legyen miből kifizessem. Egy automata sem fogadta el a kártyámat...mert nem ismerte fel, szerencsére volt készpénzem amit beváltsak,(egyébként majdnem sosincs nálam, lévén Norvégiában nem szokás)

Elég hamar megérkeztünk Újvidékre, az órára pillantva láttam a hotel előtt, hogy félidő lehet a magyar-cseh meccsen, 2 perc alatt becsekkoltam, a csomagokat betoltam, összedobtam amire szükség van ilyenkor, számítógép, kábel, telefon, töltő, írószer, kis ennivaló, víz (ezt kb.3 perc alatt) és elrohantam a csarnokba (előtte még rápillantottam az eredményre, vezettünk..)

Magyarország-Csehország, SPENS
Futva tettem meg a negyedórás utat a csarnokig, nem több mint 6-7 perc alatt, ott meg azt mondták nem találnak az akkreditációs listán (mondjuk meg se lepődtem, ez a tavaly is így volt). Visszaigazolás bemutatva, főnök odahívva, elolvassa, mondja "ez rendben van, keressétek ki az adatbázisból". Megkerülök, ujjongok magamban, kinyomtatnak és mikor ez megvan akkor elromlik a lamináló/fóliázó gép. Fejetlenül, tanácstalanul nézegetnek egymásra, rohannak körbe, a meccs meg megy, én meg szétrobbanok. Beszólok, többször is, türelemre intenek, aztán elfogy az is és előveszem azt az énemet amit ilyenkor muszáj. Követelem, hogy engedjenek be a papírral, és a lúzer gépüket meg dobják ki. Nem tudják bemehetek-e papírral, mondom nem baj, hívjanak ide főnököket! Rangsorban hármat kapok egymásután (előnye, hogy már elsőre ismernek és ma már mosolyogva köszöntek), sárkányszerűen viselkedem, a harmadik beenged, miután a táskámat megvizsgálja (nem nagyon értem, hogy ezeket az akkredeket miért nem készítik el előre a lista alapján, inkább van 5 ember állandóan foglalkoztatva). Utólag laminálták a cuccot, és kérték sűrűn az elnézést.  A gép maga az darabokra lett szedve, de csak úgy működött ha csavarhúzóval kipiszkálták a berakott fóliázandó anyagot.....

Levegő kifúj, bent vagyok, 48.perc a meccsen, vezetünk, 6-7 góllal, nem emlékszem pontosan. Nyerünk, utána interjú Melivel meg Görbével, és sajtótájékoztató.

Görbicz Anita és Hajdú János
Ezután időm sincs gondolkodni, mert a fotós kollégák közlik, indulunk Zrenjaninba, a spanyol-norvégra, és ne vakarózzak, mert otthagynak. Ezt nem kockáztathattam.

Zrenjaninban a nap meccse volt, élveztem a kézilabdát és azt hogy ott lehetek. A Kristalna Dvorana egy modernebb csarnok, olyan sok néző nem volt ott sem így volt helyünk, oda vándorolni benne ahova akarunk.Találkoztam a norvég fotós-szerkesztő kollégámmal is, mert neki ott van a főhadiszállása egyelőre, utána átteszi Újvidkre, a norvég csapattak együtt.
A meccsen Nora Mörk fantasztikus volt megint, Katrine Lundeval ketten elegek voltak, hogy a spanyoloknak ne legyen esélye a végén. De, hogy miért és hogyan lett Marta Mangue a mecs legjobbja azt a mai napig nemigen értem...igaz az előző lengyel-paraguayon is egy dél-amerikai játékos kapta a díjat....

Norvégia-Spanyolország, Kristalna Dvorana
A meccs után beszélgettem Nereaval és Heidivel is, egyik sem volt szomorú, Nerea mosolygott mint mindig, Heidi meg büszke volt a győzelemre. Fotók is készültek, ezt nem lehetett valahogy kihagyni.

Nere-vel
Éjszaka kerültem ágyba, ringatás nem nagyon kellett...

Vasárnap szabad nap lévén, tovább tudtam volna aludni, de feladataim voltak: elterveztem egy kocogást és ki kellet próbálnom a bankkártyámat lehetőleg minél több automatánál. Előbbi jól sikerült, a bankkártya-projekt meg...öt automata után feladtam, de a hatodik mellet miután elhaladtam lemondóan, mégis visszafordultam és az volt a jó:) Kiderült, hogy az le tudja olvasni a chipet, a többi nem, és nekem a mágneses csík valamirt nem működik. Hurrá hangulatom lett, mert már extrém megoldásokon kellett gondolkodnom pénzszerzés tekintetében.(később a román fotós kollága mesélte, hogy Brazíiliában ugyanígy jártak, csak egyetlen típusú automata adott nekik pénzt, ott is a chipek voltak a ludasok)

Kora délután meg Sztilóval (Csíkfalvi Zsolt-fotós) indultunk Belgrádba, természetesen meccsre:) Dél-Korea -  Hollandia volt a cél, sima is volt az utazás, a csarnok a régi Pionir Hall, régi és körülményes, és több volt a felügyelő, szervező mint a néző. A meccset gondolom sokan láttátok, Dél Korea átgázolt Hollandián, nekem meglepetés volt, de az a csoport akkor is kiegyensúlyozott.

Belgrád, Pionir Hall
Estefele visszaértünk a szállásra, itt még megnéztem stream-en a Dánia-Japánt, jó kis csapat ez a Japán, szurkoltam is nekik, de sajnos nem eléggé. A tévében egyelőre nem találtam semmiféle közvetítést, ami elég érdekes mert 65 csatorna van.

Lélekben készültem a hétfői napra, ahol mienk volt az első meccs és ilyenkor mindig úgy izgulok, mintha nekem kellene pályára lépni. Azért persze aludtam is, ahogy most is fogok majd. Majd holnap folytatom.

UI: Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a csarnokokban nem engedik a fotózást a sajtótribünről, emiatt az összes képet lopva csináltam, a mobilommal. Jobb is , hogy otthon maradtak a fényképezőgépeim, mert azokat nem lehetne így elrejteni, ezért a minőség nem csúcsszuper.



2013. december 7., szombat

Esélylatolgatás, ha késve is

Már több helyen, többször is szó került arról, hogy melyik csapat, bizonyos csoprtokból mire is esélyes és mit érhet el, esetleg, hogy ki az aki meglepetést okozhat, vagy ki az akiben benne van a lebőgés is.
Hivatalos csoportbemutásokban nyilván rendhagyóbb lenne, de most csak a szurkoló-blogíró, kézilabdaimádó szemével nézem majd az esélyeket. Csoportokra szedem, mivel úgy talán átláthatóbb és pici rendszernek csak kell benne lennie, ugyanis nálam a káosz az nem működik (vajon miért?), ezért frusztrál egy járatkésés is.

Az A-csoport Belgrádban, ezúttal, a kisebb. régebbi építésű Pionir Arénában/csarnokban fog játszani és bizony bárki bármit is mond ez számomra a halál csoport. Nem másért mint azért, mert itt játszik az Európai-bajnoki cím védője Montenegro (Jokaval, Sikivel és Kaca-val a soraikban), ugyanakkor ide sorsolták a vb-ezüstérmes Franciországot is, akik új edzővel (Alain Portain) és egy megújult kerettel érkeznek, fiatal, lelkes játékosokkal, persze azért mellettük világlegjobbja Pineau, a Leynaud-Darleux kapuspáros, vagy a szimpatikus Nina Kamto és a kedvenc balszésőm, Siraba Dembele is ott van a csapatban.

Az oroszverő Hollandia sikerre éhesen érkezik egy újabb viágversenyre (tavalyit kihagyták,mert a szövetségük tett egy szívességet nekik..pihenhettek), és azok után, hogy láttam őket egy hete Drammenben egy tornán én azt mondom, hogy bármelyik csapatot verhetik. Kiváló beállóik és belső embereik vannak, talán csak kapusposzton nem veszik fel a versenyt az elittel (de ott mi sem).

A negyedik szinte azonos képességű csapat az Dél-Korea válogatottja, akit az európai csapatok kimondottan nem szeretnek ellenfélnek, mert teljesen más tempóban kéziznek, más a lövőtechnikájuk és kellemetlen az előretolt védelmük(másban nem nagyon tudnak gondolkodni, mert alkatilag sokkal kisebbek átlagban mint sok európai vagy afrikai csapat).Őket is volt szerencsém közleről megnézni Drammenben, hát kellemetlen egy csapat, egált játszottak Hollandiával és Oroszországgal és kikaptak Norvégiától, de sokáig előnyben voltak, Lunde nem érezte a koreai lövőket, végül Silje Solberg hozta ellenük a meccset. A kapusok sem szeretik ahogy lőnek, emlékszem egyszer Grimsbö mondta, hogy teljesen más tempóval lőnek és a legnehezebb ellenük a védés.

A Dominikai Köztársaság és Kongo meg szerintem kirándulni jön Szerbiába.

A B-csoport Nis-ben játszódik, és Andrea Lekic csapatkapitány ezt választotta sorsoláskor saját csapatának, mert a csarnok kisebb és könnyebb megtölteni szurkolókkal, és nekik szükségük van a teltházra és a nyomásra amit 4000 szurkoló tud gyakorolni bárkire :)

Itt már lezajlott a nyitómeccs és hát Lekicék megszenvedtek rendesen Japánnal, akik ellen 10-13-ra álltak a félidőben, a második féidőben aztán kínkeservesen, a 42. percben megfordították a mecscet 18-17-nél, és Tomasevic meg Risovic védései valamint egy nagyon hatékony Marija Lojpur beállóban már sok volt a japán lányoknak, pedig igazán szimpatikusan küzdöttek.
A szerbek éremért jöttek, Boskovic szerint aranyért..talán ez azért enyhe túlzás, bár ha mezhúzásért megint nem adnak neki semmit, akkor akár a döntőig is eljuthatnak...

Jan Pytlick dán válogatottja is ebben a csoportban van, és a dánok akércsak tavaly egy igencsak fiatal csapattal érkeztek, ahol csak pár tapasztalt játékos van, mint Nörgaard vagy Kviesgaard, a többiek nagyon fiatalok, de közülük sokan a BL-be edződnek, igaz Dalby ezúttal  is kimaradt. Tavaly ötödikek lettek, de most a legjobb négybe vágynak.

Brazília válogatottja Dudával, Aleval, Babival és a többi tüzes dél-amerikai játékossal esélyes akár az elődöntőre is, mondanám a keret alapján, de idén úgy érzem nem igazán megy nekik, a felkészülés sem sikerült annyira (kétszer kaptak ki a lengyelektől a vb előtt), AMorim sérült volt hetekig, és a Hypo is kiesett a BL-ből, azaz Morten Soubak-nak és az osztrák csapatból jövő lányoknak nem sok sikerélményük volt az ősz folyamán. Persze ez két irányba is elsülhet, mindenesetre én szurkolok nekik, abból a csoportból ők a favorit számomra, az összes vb-résztvevőből pedig a favoritt-listám harmadik helyén vannak a magyar és a norvég csapat mögött.

Japánról már szót ejtettem a nyitómeccs kapcsán, ők esélyesek a csoport negyedik helyére, azaz a nyolcaddöntőre. Kína pályázik még ide, míg Algéria lesz szerintem az utolsó ebben a csoportban.

A C-csoportnak Zrenjanin ad otthont, ahol a világbajnok Norvégia a vb-bronzérmes spanyolokkal fogja vívni a legnagyobb harcot a csoport első helyének megszerzéséért, a másik két továbbjutó helyre Lengyelország és Angola kerülhet.

A norvégok kerete sokat változott a tavalyi Eb-kerethez képest, elsősorban Frafjord vállsérülése miatt, másodsorban meg Kikki Lunde-Borgersen második babáját várja.
Ugyanakkor kikerült a keretből Linn Gossé a balszélről, Ida Björndalen és Maja Jakobsen a jobb oldalról és visszatért Nora Mörk a válogatottba, aki az utóbbi két és fél évben hat alkalommal műtöttek mindkét térdét háromszor. Sokan nem adtak volna egy lyukas garast azért, hogy visszatér majd a pályára, de ő nem adta fel, és elmondása szerint, minden nap elképzelte magát a norvég válogatott mezében játszani. Visszatért tehát, és nagyon veszélyes az ellenfelekre nézve , mind jobbátlövőben, irányítóban vagy jobbszélen.

Thorir Hergeirsson és Mia Högdahl-Hermansson emellett behívott több fiatal játékost, akik a norvég kézilabda jövője: Mari Molidra komoly szerep hárul majd a védelem közepén, Veronica Kristiansen balátlövőben és védelemben is fontos láncszem, Stine Bredal Oftedal gyorsasága és kiváló helyzetfelismerő képessége kamatozhat majd, míg a Solberg ikrek a kapuban (Silje) és balszélen (Sanna) betonozhatják be magukat a válogatott keretbe.

A norvégokat minden fogadóiroda a legesélyesebbenk tartja a végső győzelemre, de Thorir szerint ők egy kiváló munkás csapat, aki csak akkor győzhet le mindnekit, ha mindenki a legmagasabb szinten hozza tudása legjavát.

Spanyolország válogatottja tavaly leszerepelt az Eb-n, pedig ott még a végső győzelemre is esélyesnek tartották őket, aztán a legjobb nyolcba sem juotttak be végül.
A csapat nagyjából ugyanaz, Cuadrado visszavonult a válogatottól, és van pár sérülés után visszatért játékos: Carmen Martin, Nerea Pena vagy Nelly Carla Alberto. Emellett meg kell említeni Alexandrina Barbosa kiváló formáját a Thüringerben, ahol újra magára talált. A spanyolok is éremre hajtanak, Begona Fernandez elmondása szerint.

Lengyelország csapata 2007 után van ott a vb-n újra, egy dán edzővel, Kim Rasmussen-el az élen. A lengyelek Svédországot ütötték el a továbbjutástól és a brazilokat is kétszer verték a felkészülés során. Nem tudni mire futja majd az erjukből, de az biztos, jó tartani tőlük, ha megijedni nem is kell (gondolok itt a magyar válogatottra, aki simá szembe kerülhet velük az egyenes kieséses szakaszban).
Angola-magasak, ruganyosak, gyorsak, de szervezetlenek, én legalábbis így emlészem rájuk és 2-3 meccs után kifulladnak, de azért egy ki-ki meccsen veszélyesek  lehetnek ha felszívják magukat.
Paraguay és Argentína minden tiszteletem mellett is jól megérdemelt pihenőjüket töltik egybekötve egy kis labdázgatással.

D-csoport, avagy a mi újvídéki csoportunk a SPENS Arénába játszódik.A helyszín kiváló, de tól nagy szerintem, 11000 férőhelyes, emiatt sose telt meg tavaly sem az Eb alatt. idén talán jobb lesz, mert nemcsak magyar hanem román szurkolók is utaznak majd szépszámmal Szerbiába, legalábbis a tudomásom szerint.

Magyarország válogatottja 18 játékossal utazott Újvídékre, Zácsik rejtélyes hasfájása miatt nem tudott a kapitány végleges keretet nevezni, csak tegnap adta meg a 15 fős névsort a csehek elleni meccsre, Misi, Triffa Ági és Zácsik Szandar maradtak ki egyelőre. A tizenhatodik játékos bármikor benevezhető a torna folyamán,a csoportkör után meg két cserére is van lehetőség. Nagyon reméljük, hogy minden a legnagyobb rendebn fog menni és senki nem lesz már beteg vagy sérült.

A szövetség a legjobb nyolcat tűzte ki célul, a csapat éremért megy. A tavalyi emlékek még erősem élnek a lányokban, az akkori bronz nagy barvúr volt, de megérdemelték nagyon.
Görbe, Tomi, Zizi, Sóska, Orsi és a többiek-veletek vagyunk! Nagyon szurkolunk egy új kiváló szereplésért.
A realitás és az esélyek azonban kissé különbözőek, a felkészülés hiánya miatt, a KEB körüli aggodalom és az összeszokottság hiánya, meg sérülések is közbeszólhatnak.

Németország válogatottja tele van sérültekkel,és a legnagyobb csapás múlt héten érte őket amikor Kerstin Wohlbold is megsérült, minimum féléves kihagyás vár rá, sajnos. Gondolom nemcsak Heine Jensen hanem Herbert Müller, a THC edzője is tépné a haját...ha volna neki olyanja.
Ettől függetlenül veszélyesek, mert a kpauban Woltering áll és komoly átlövősoruk van: Nadja Nadgornaja, Laura Steinbach, Susan Müller, Anne Hubbinger vagy  Shenia Minevskaja.
A csoprtból biztosra lehet venni a továbbjutásukat, a továbbiak minden csapatnak attól függ milyen ellenfelet kapnak.

Romániát Tadici teljesen kicserélte, vannak a régi nagy öregek mint Unureanu, Tolnai, Manea, Elisei vagy Nechita és van a Neagu generációja, amely most érik be és egyer több lehetőséget kapnak a nemzeti csapatbna is (Marin, Parvut, Dinca és a többiek). Jó lesz rájuk odafigyelni és minél jobban felkészülni belőlük. Egy jó csapatról van szó, amelyik sokáig is juthat de hamar ki is eshet.

Csehország egy feltörekvő válogatott, a tavalyi Eb-n is szoros meccseket játszottak, minden ellenféllel, Ukrajnát le is győzték. Idén joggal pályázhatnak a csoport negyedik helyére, de Tunézia válogatottja ebben megakadályozhatja őket.
Barbora Ranikova a Metz kapusa, így a BL-ben edződik, míg Ivetta Luzumova a THC irányítója és a BL-8-ban is tovább szerepelhetnek.
Több játékosuk a francia bajnokságban edződik, és modern kézilabdát játszanak.

Tunézia egy olyan afrikai csapat amely gyakori szereplője a világversenyeknek, két legismertebb játékosuk a Norvégiában szreplő Raja Toumi (Byasen) és Mouna Chebbah, a dán Viborg irányítója. Több tagja a csapatnak edződik a francia első és másodosztályban. Ha nagyon jól játszanak, akkor a negyedik heleyt elcsíphetik a csehek elől, de nem tartom erőssen valószínűnek.

Ausztrália egzotikus túrán vesz részt.



VB-re fel!

Az utóbbi napok készülődéssel teltek, emellett még dolgozni is kellett (más opció nem nagyon volt) emiatt sajnos nem voltam időm bejegyzést írni ide. Viszont összeütöttem a fészbúkon egy oldalt (Handball Impressions/Kézilabda benyomások címen lehet rákeresni) és oda kikerült több rövidebb bejegyzés is, mindenféléről. Örömteli, hogy alig néhány nap alatt több mint kétszázan csatlakoztak, hogy az én szemeimen keresztül láthassák, követhessék a vb-t.

Időközben angolul már megírtam a csoportbemutató összefoglalókat és fel is kerültek a kézilabdás magazin oldalára (timeoumag.com) ahol a vb-ről is tudósítani fogok. Ezért néha kevesebb lesz az info a saját oldalamon, de igyekszem röviden mindig jelentkezni.

Blogbejegyzést nem igérek mindennapra, de biztosan több lesz mint eddig és rendszeresen fogok ide írni.
Jelenleg az Oslo-Belgrád repülőn ülök, ami 10.50 helyett, 11.40-kor szállt fel :(, mondanom sem kell, eléggé frusztrált vagyok miatta. Ha időben indul és érkezik,akkor lett volna esélyem bár a magyar-cseh meccs végére odaérni Újvídékre, de így már lemondtam róla. Persez az esély az eredeti indulási idővel is minimális lett volna, akkor is ha autós transzfert foglaltam, és nem kell várni semmire (busz vagy vonat) - de így...Na de nem jó, ha az ember egy utazást idegesen kezd vagy frusztrált, így megnyugszom (azért írom ki magamból) és csodálom a gyönyörű kilátást a gép ablakából ezen a napos, hideg szombat délelőttön.

Gardermoen-várakozás
Úgy érzem még meg kell osztanom egy valamit: otthon felejtettem a fényképezőgépet....a nagy rohanásban, de szerencsére a telefonom is elég jó fotókat tud összehozni, és minden rosszban van valami jó is: így kevesebb dologra, tárgyra kell vigyáznom ez alatt a két hét alatt.

Több norvég újságíró is ezen a  gépen dekkol, no meg Marit Breivik asszony is (a norvégok legendás ex-szövetségi kapitánya) itt foglalt helyet előttem pár sorral. Persze norvég-mezes szurkolókból sincs hiány (Brazília jutott eszembe, amikor odafelé többszáz norvég szurkolóval utaztam Münchentől Sao Paoloig).

A mai terv, hogy szerencsésen megérkezzek, becsekkoljak a szállodába, utána célba vegyem a SPENS Arénát és kézbe vegyem az akkreditációs kártyát. Ezek után találkozás barátokkal,  kollégákkal, akik már tegnap megérkeztek ( és a helyszínen láthatják a csehek elleni meccsünket..), kis kézilabdav(a Németország-Ausztrália nem tud lázba hozni..gondolom mást se nagyon), este lenne a Románia-Tunézia, de valószínű azt kihagyom és többed magammal megtámadom Zrenjanint, ahol a nap top-meccse várható, Norvégia és Spanyolország között.

Kristalna, Dvorana-Zrenjanin
Számomra kissé mindig skizofrén érzés ennek a két csapatnak az összecsapását figyelni, mert két nagy kedvencem játszik a két oldalon, Heidi Löke és Nerea Pena is pályára lép a Kristály Hallban. De győzzön a jobbik, meg hát ebből a csoportból jön a mieink ellenfele is a csoportkör végén.

Közben a tegnap este megnéztem a norvég tv-ben ahogy KEB  Tord Ellingsen segítségével skypon beszélt a csapattal és mindenki arcán láttam az örömet, bíztatta őket, hogy nyerni fognak ma, mert jó csapat, remélem ez nagy lökést adott mindenkinek aki pályára lép. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy nem egészen értek egyet a kimaradókkal, de nyilván nem nekem kell eldönteni, viszont blogíróként kifejezhetm a kételyeimet, nemdebár???:)

Ezt a bejegyzést csak utólag tudom közzé tenni, ezért mikor olvassátok, akkor már a célhelyen leszek elvileg.

Akkor kedves olvasók: VB-re fel!

Hajrá Magyarország!

UI: Odaértem a meccs szünetére, de a szervezők nem voltak a helyzet magaslatán, bekrepált a fóliázó gép, ezért 25 percet vártam az akkredre, végül anélkül is beengedtek, mert  nem hagytam magam. Három főnökkel is beszéltem emiatt, de bejutottam, a 48.percben, és megnyugtatóan vezettünk (a hotelben már meglestem a félidei állást..és gyakorlatilag futottam a csarnokig...)

2013. november 19., kedd

Mit szabad és kinek (nem) ?

Napokat vártam, mert nem szerettem volna első felindulásból kiosztani a bírókat, a henteseket meg azokat sem akik ezt lehetővé teszik, minden évben, minden versenykiírásban többször is.

Igen, jól gondolja az, aki egyből a vasárnap esti Moraca-csarnokbeli meccsre asszociál, arra a meccsre, ahol egy magyar csapat, nevezetesen a Fradi kellett volna egyetlen kis pontocskát szerezzen, hogy a BL8-ba jusson.

Mindenki tudta, hogy nehéz lesz, mindenki beszélt róla, fogadkozott, keményebben edzett vagy erősebben imádkozott...az erőviszonyok elméletben egyenlőek voltak/lettek volna, de hacsak az elmúlt évek magyar-crnagorác érdekeltségű meccseire gondolok, akkor semmi jó/kedvező előjelet nem látok-legalábbis a meccs előtt. Azért reménykedtem, balgán, hogy egyenlő lesz a mérce...Nem volt az. Kicsit se. Kis ideig se. A mérce kifordult magából, a mérce elromlott, a mércét elrontották, a mérce rosszul mért. A Fradinak.

Beindult a Buducnost védekezése, pofonok, torkosok, lerántások, mezhúzások, gáncsolások és combdobások. Ahogy megszokhattuk, ahogy emlékeztünk (igen, sajnos nagyszerű az emlékezetem), ahogy tanulták, ahogy tanították nekik. Üsd, vágd - nem apád (nem is anyád)-gondolhatta Cvijic, Byzdra, Knezevic és a többiek, de a síposok is-nekik sem volt se anyjuk, se apjuk a pályán, csak egy magyar csapat. Ennek megfelelően fúj(kál)tak -  mikor mi illett az előzőleg felvázolt koncepcióba.

fotó: csonka tamás
Ütöttek vertek mindenkit, főleg Tomorit, hiszen tudják, nehezen viseli ha vadásznak rá. Tavalyról, Újvídékről, igen, erre is emlékezhetünk. Persze az ellentábor szerint egy klasszis nem reklamál, nem szövegel, nem szól a bírókhoz. Nem is tette, addig míg meg nem győzték, hogy ha vér folyik sem fognak senkit kiállítani a hazaiaktól, ellenben a vendégektől igen. Aztán nem bírta tovább, és megpróbált tenni azért, hogy ezt a gusztustalan igazságtalanságot ne megint egy magyar csapatnak kelljen elviselni. De hiába. Felőrölte őt is, a csapatot is az állandó bizonytalanság és az ellenségesség. Az már csak hab volt a tortán, hogy repkedtek be a tárgyak a nézőtérről a pályára...

Igaz az is, hogy nem volt szélsőjáték, nem volt beállósjáték, és nem volt kapusteljesítmény. Miért? Én nagyjából tudom a válaszokat, de nem tisztem ezt elemezni itt és most, valószínű nemsokára annak is eljön az ideje.

Viszont megjegyeznék egy aprócska dolgot: a másik oldalon sem volt kapusteljesítmény, negyedóráig. Woltering labdához se szagolt, de aztán jött a huszonhárom éves Zderic, akit a Podravkatól hoztak el a nyáron, mert ott is elfogyott a pénz (sokadszor) és kivédte a Fradi-átlövők szemét. Nem voltak rá felkészülve, látható volt a tanácstalanság(...)

De a házigazdák nulla kiállítását ez nem magyarázza meg...illetve azt semmi sem magyarázhatja meg...

Kikaptak, kiestek, vége a BL-nek számukra erre a szezonra. Jöhet a KEK.

A Buducnost meg nyolcba került, nem is ez a baj. Hanem az ahogyan.

A meccs után szomorú voltam és dühös, ma már csak szomorú vagyok. Adva van ez a sportág, amit sokan imádunk, és adva vannak a kellékei is, mint a bírók. Akik emberek, és bármilyen nemzetiségűek is legyenek, hibázhatnak. De az amit itt fújtak a románok, az gusztustalan volt, s a szomorú az, hogy mind így fújnak arrafelé, ha a csarnok neve Moraca és a házigazda neve Buducnost .

JÓ EZ A KÉZILABDÁNAK? JÓ EZ NEKÜNK?
Vagy megfordítom: kinek jó ez? miért jó ez? miért lehet?

Aki tudja a válaszokat nyugodtan írja meg, mert én nem találom azokat.

Ha egyszer abbahagyom ezt az egészet, az csak a játékvezetés miatt lesz.


2013. november 15., péntek

Kerethírdetés norvég módra

Fotó: Csonka Tamás
Ha már úgyis itt élek és egyesek norvégnak titulálnak, sőt meg vannak győződve, hogy a norvég válogatottnak szurkolok még akkor is ha a magyarok ellen lépnek pályára, vagy a Larviknak ha magyar csapat ellen játszik- így gondoltam megosztom hogyan zajlik itt egy kerethírdetés.

Elsősorban nem csak papíron, illetve online felületen jelenik meg a keret, hanem a válogatott edzői-team-je a videósokkal egyetemben összehoz egy kis filmet azokról a játékosokról, akik bekerültek a keretbe, pár általuk elért szép góllal, akcióval vagy védéssel. A norvég szövetség hivatalos sajtótájékoztatót szervez egy előadó teremben, vagy erre alkalmas helyre, ahova a sajtó képviselői meghívót kapnak. Megjelennek ott természetesen azok a játékosok is, akik el tudnak utazni erre az eseményre és akik már előző este telefonon értesültek Thorir Hergeirssontól vagy Mia Högdahl Hermanssontól arról, hogy a vb-re utazó keret tagjai.

Az egyik norvég kereskedelmi csatorna, amely kiemelten foglalkozik a kézilabdával (csak az olimpia közvetítési joga nem az övék) élőben közvetíti az eseményt (mármint a kerethírdetést) a sportcsatornáján, a kisfilmmel, az utána való interjúkkal és szakértői véleményekkel együtt.

Ez az esemény tegnap zajlott éppen, délelőtt 11.30-kor, és érdekességeket is tartogatott. A Románia elleni selejtezőt oda-vissza megnyerő keretből kikerült Maja Jakobsen és Linn Gossé, és bekerült újra az a Camilla Herrem, akit a magyar közönség Szombathelyen is láthatott nemrég.

Egyelőre három balkezest hírdettek ki (Sulland, Riegelhuth Koren, Nora Mörk), de Tonje Nöstvold  is(aki lemaradt a tavalyi Eb-ről gyenge formája miatt) megkapta  az esélyt, hogy bekerülhessen hiszen utazhat a vb előtti utolsó felkészülési tornára, Drammenbe. Ugyanúgy elutazik oda a harmadik számú beállós is, Pernille Wibe, aki együtt készül a kerettel, mivel Heidi Löke térdsérülése nem biztos teljesen rendbe jön a vb-ig. Ha nem jön rendbe, akkor három beállóst vinnének (Blanco. Löke, Wibe), másképp Nöstvold utazhat mint negyedik balkezes játékos. Szót kell még ejteni a 34 évesen visszatérő Isabel Blancorol beállós poszton, aki utoljára a 2008-as macedóniai eb-n szerepelt a válogatottban, most pedig Marit Malm Frafjord vállsérülése miatt nagy szükség van rá, mind védelemben, mind támadásban.

Linn Gossé csalódottsága eléggé nagy visszhangot keltett a norvég médiában, ráadásul a vőlegénye az említett norvég kereskedelni tévé egyik ismert sportriportere, de a játékos maga annyit mondott, hogy "előtte is voltam csalódott, most sem másabb érzés ez, fel kell, hogy tudjam dolgozni".

Camilla Herrem viszont örömkönnyeket hullatott, és ahogy bevallotta, nem számított rá, hogy bekerülhet. Azt tudni kell, hogy a válogatott erőnléti és edzői team-je külön foglalkozott Herrem-el az ősz folyamán, egy egyéni programot dolgoztak ki számára, hogy visszanyerje eredeti csúcssebességét és sportformáját. Eredményesen.

A kézilabda-barátok véleménye a fórumokon megoszlik a témában, úgyis mondhatjuk, hogy Camilla Herrem egy megosztó személyiség. A norvég etikett-szabályokkal ellentétben nem szokta véka alé rejteni a véleményét, és simán beszól sportriporterknek, szurkolóknak vagy szakértőknek, vagy utólag üzen, hivatalosan,  ha egy szerinte nem helyénvaló kritikával illették őt vagy a csapatát.

Hogy mit mond Thorir erről a cseréről? " Camillaban megvan az az extra. ami egy ilyen világbajnoki szerepléshez kellhet, plusz nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Fáj a szívem, hogy Gossét itthon kell hagynom, egy fantasztikusan jó játékos. De Sanna Solberg-et például három különböző védekezési variációban is használhatom, a csapat számára hasznos dolgokat kellett elsősorban figyelembe vennünk."

Fotó: Kállai Márta
A másik nagyon boldog emberke a kerethírdetéskor Nora Mörk volt. Három éve játszott utoljára felnőtt világversenyen 19 évesen (az volt élete első szereplése a felnőtt válogatottban egy világversenyen, a 2010-es Eb-n, ahol aranyat nyert), utána egy hosszas sérülések által dominált időszak következett, amikor fáradásos kopás miatt megműtötték mindkét térdét. A műtéteket még kétszer megismételték, azaz összesen hat opreáción esett keresztül és nagyon hosszas, főleg lelkileg fájdalmas időszakon van túl, amikor elmondása szerint nagyon depressziós időszakai is voltak, és csak őmaga hitt abban, hogy még egyszer játékos lesz belőle. Az őszi BL-meccseken mindenki láthatta mire képes, és a szakértő szerint egy formában lévő Nora nélkül, egyetlen norvég válogatott sem utazhat el világversenyre.

A keret érdekessége, hogy hat olyan játékos került be akik együtt junior Európa-bajnokságot és világbajnokságot nyertek, 2009-2010-ben: Veronica Kristiansen (balátlövő), Stine Bredal Oftedal (irányító), Nora Mörk (jobbátlövő-jobbszélső), Sanna Solberg (balszélső), Silje Solberg (kapus) és Mari Molid (balátlövő, középső védő).

És bár Kikki Lunde-Borgersen távolmarad, második terhessége miatt, az ikerpárok tradíciója folytatódik a norvég válogatottban, a Solberg ikrek személyében.

"Ütős csapatot válogattunk össze, hiszek benne, hogy jó döntéseket hoztunk"- mondta a vezetőedző.

2013. november 14., csütörtök

Mi fér bele egy hétvégébe? 2.rész

Vasárnap egy csendes vonatozás után már Bécsben is voltam, ahol másik barátnővel találkoztam (aki szintén nagy kézilabda rajongó), és egy isteni ebéd után autókáztunk a südstati csarnok felé, még az eső sem tudta elvenni a kedvemet, mert tudtam, hogy a meccs majd kárpótol mindenért.

Kissé későn érkeztünk meg a csarnokhoz, így az ismerősökkel tervezett találkozás sajnos nem sikerült, pedig a győri szurkolótábor nagyon sok tagja közeli ismerősőm vagy mostmár jó barátom (azért a meccs végén pacsiztam velük)

Fotó: hypo nö
A meccs izgalmasra sikerült, Heidivel és Dudával beszéltem meccs előtt, sajnos nem játszhattak. Heidinek porcsérülése van a térdében és pihentetnie kell, másképp kockáztatja a vb-szereplést, de ő azt mondta elvileg játszana, mert nem érez semmit:) Tipikus Heidi-hozzáállás!

Végül Sirián-Tervel-Hornyák Ági hármas váltotta ki őt  beállóban, és ha a falból csak két gólra futotta is, de Hornyák Ági nagy formában hat lerohanás-gólt vágott Arenhart kapujába, és amint tudjuk nyert a Győr egy góllal (Bulatovic kilenc gólját természetesnek vettem, van ilyen..) A végén rezgett a léc egy picit, de Dorina nem hagyta magát (bravó).

fotó: hypo nö
Én személyesen szinte nem bántam volna, ha kapott volna a Hypo egy pontocskát ezen a meccsen, hiszen nagyon szeretném ha tovább jutnának. Kedvelem a brazilokat, és egy régi, nagy kedvencem Simona Spiridon is ott játszik újra, ráadásul a csapat mellett tevékenykedik egy számomra igencsak kedves barát is. Remélem kiharcolják a továbbjutást hétvégén Nordhausenben, és remélem Simi is megnyugszik. Meccs után nagyon mérges volt, hogy ennyi hibát követtek el és a ziccereket is kihagyták.

Fotó: Csonka Tamás
A meccs kellemes meglepetése Hornyák Ági volt, kiválóan támadott és védekezett. Erre az Ágira szükség lenne a magyar válogatottban is. És ha már ott voltam nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy neki is elmondjam ezt:) Sajnos azt mondta, hogy ő nagy valószínűséggel nem lesz ott Szerbiában, mert egy összeszokott csapatot fognak vinni, ő meg nem volt válogatott már három éve, pedig fizikálisan bírná.


A hétvége ínyencfalatokkal, borozással, jó társaságban zárult, másnap az osloi gép hazarepített a mostani otthonomba, ahol minden a régi, csak az időjárás fordul egyre borúsabbra, nyirkosabbra és hidegebbre!