Első nap viszontagságai röviden:
 |
| Napsütésben várakozunk a kifutón, Gardermoen |
A repülőgép késett, 40 perces késéssel érkeztünk Belgrádba a Nikola Tesla reptérre, ott várt a megrendelt fuvar, de dinárt kellett volna kivennem a bankautomatából, hogy legyen miből kifizessem. Egy automata sem fogadta el a kártyámat...mert nem ismerte fel, szerencsére volt készpénzem amit beváltsak,(egyébként majdnem sosincs nálam, lévén Norvégiában nem szokás)
Elég hamar megérkeztünk Újvidékre, az órára pillantva láttam a hotel előtt, hogy félidő lehet a magyar-cseh meccsen, 2 perc alatt becsekkoltam, a csomagokat betoltam, összedobtam amire szükség van ilyenkor, számítógép, kábel, telefon, töltő, írószer, kis ennivaló, víz (ezt kb.3 perc alatt) és elrohantam a csarnokba (előtte még rápillantottam az eredményre, vezettünk..)
 |
| Magyarország-Csehország, SPENS |
Futva tettem meg a negyedórás utat a csarnokig, nem több mint 6-7 perc alatt, ott meg azt mondták nem találnak az akkreditációs listán (mondjuk meg se lepődtem, ez a tavaly is így volt). Visszaigazolás bemutatva, főnök odahívva, elolvassa, mondja "ez rendben van, keressétek ki az adatbázisból". Megkerülök, ujjongok magamban, kinyomtatnak és mikor ez megvan akkor elromlik a lamináló/fóliázó gép. Fejetlenül, tanácstalanul nézegetnek egymásra, rohannak körbe, a meccs meg megy, én meg szétrobbanok. Beszólok, többször is, türelemre intenek, aztán elfogy az is és előveszem azt az énemet amit ilyenkor muszáj. Követelem, hogy engedjenek be a papírral, és a lúzer gépüket meg dobják ki. Nem tudják bemehetek-e papírral, mondom nem baj, hívjanak ide főnököket! Rangsorban hármat kapok egymásután (előnye, hogy már elsőre ismernek és ma már mosolyogva köszöntek), sárkányszerűen viselkedem, a harmadik beenged, miután a táskámat megvizsgálja (nem nagyon értem, hogy ezeket az akkredeket miért nem készítik el előre a lista alapján, inkább van 5 ember állandóan foglalkoztatva). Utólag laminálták a cuccot, és kérték sűrűn az elnézést. A gép maga az darabokra lett szedve, de csak úgy működött ha csavarhúzóval kipiszkálták a berakott fóliázandó anyagot.....
Levegő kifúj, bent vagyok, 48.perc a meccsen, vezetünk, 6-7 góllal, nem emlékszem pontosan. Nyerünk, utána interjú Melivel meg Görbével, és sajtótájékoztató.
 |
| Görbicz Anita és Hajdú János |
Ezután időm sincs gondolkodni, mert a fotós kollégák közlik, indulunk Zrenjaninba, a spanyol-norvégra, és ne vakarózzak, mert otthagynak. Ezt nem kockáztathattam.
Zrenjaninban a nap meccse volt, élveztem a kézilabdát és azt hogy ott lehetek. A Kristalna Dvorana egy modernebb csarnok, olyan sok néző nem volt ott sem így volt helyünk, oda vándorolni benne ahova akarunk.Találkoztam a norvég fotós-szerkesztő kollégámmal is, mert neki ott van a főhadiszállása egyelőre, utána átteszi Újvidkre, a norvég csapattak együtt.
A meccsen Nora Mörk fantasztikus volt megint, Katrine Lundeval ketten elegek voltak, hogy a spanyoloknak ne legyen esélye a végén. De, hogy miért és hogyan lett Marta Mangue a mecs legjobbja azt a mai napig nemigen értem...igaz az előző lengyel-paraguayon is egy dél-amerikai játékos kapta a díjat....
 |
| Norvégia-Spanyolország, Kristalna Dvorana |
A meccs után beszélgettem Nereaval és Heidivel is, egyik sem volt szomorú, Nerea mosolygott mint mindig, Heidi meg büszke volt a győzelemre. Fotók is készültek, ezt nem lehetett valahogy kihagyni.
 |
| Nere-vel |
Éjszaka kerültem ágyba, ringatás nem nagyon kellett...
Vasárnap szabad nap lévén, tovább tudtam volna aludni, de feladataim voltak: elterveztem egy kocogást és ki kellet próbálnom a bankkártyámat lehetőleg minél több automatánál. Előbbi jól sikerült, a bankkártya-projekt meg...öt automata után feladtam, de a hatodik mellet miután elhaladtam lemondóan, mégis visszafordultam és az volt a jó:) Kiderült, hogy az le tudja olvasni a chipet, a többi nem, és nekem a mágneses csík valamirt nem működik. Hurrá hangulatom lett, mert már extrém megoldásokon kellett gondolkodnom pénzszerzés tekintetében.(később a román fotós kollága mesélte, hogy Brazíiliában ugyanígy jártak, csak egyetlen típusú automata adott nekik pénzt, ott is a chipek voltak a ludasok)
Kora délután meg Sztilóval (Csíkfalvi Zsolt-fotós) indultunk Belgrádba, természetesen meccsre:) Dél-Korea - Hollandia volt a cél, sima is volt az utazás, a csarnok a régi Pionir Hall, régi és körülményes, és több volt a felügyelő, szervező mint a néző. A meccset gondolom sokan láttátok, Dél Korea átgázolt Hollandián, nekem meglepetés volt, de az a csoport akkor is kiegyensúlyozott.
 |
| Belgrád, Pionir Hall |
Estefele visszaértünk a szállásra, itt még megnéztem stream-en a Dánia-Japánt, jó kis csapat ez a Japán, szurkoltam is nekik, de sajnos nem eléggé. A tévében egyelőre nem találtam semmiféle közvetítést, ami elég érdekes mert 65 csatorna van.
Lélekben készültem a hétfői napra, ahol mienk volt az első meccs és ilyenkor mindig úgy izgulok, mintha nekem kellene pályára lépni. Azért persze aludtam is, ahogy most is fogok majd. Majd holnap folytatom.
UI: Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a csarnokokban nem engedik a fotózást a sajtótribünről, emiatt az összes képet lopva csináltam, a mobilommal. Jobb is , hogy otthon maradtak a fényképezőgépeim, mert azokat nem lehetne így elrejteni, ezért a minőség nem csúcsszuper.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése