![]() |
| Kombank Aréna |
![]() |
| Brazil himnusz |
Tomori Zsuzsi volt az aki totál odatette magát az első negyedórában (azután is), és már az első gólunkat lőtte, de a többiek nem nagyon találták a megoldást a brazil védelem ellenében, és az utat a kapuig. Aztán ha az út meg volt, akkor védett Arenhart vagy Pessoa, nagyon idegesítően (számunkra).
Emellet mindent Nascimentora játszottak ki, ötből négyet lőtt az elején, mi meg szenvedtünk. Kettős emberhátrányban gólt kaptunk Rochától átlövésből (...), Pessoa ziccert és hetest fogott, felrobbani volt kedvem. Zácsik csak rontott lövést és eladott labdát produkált, mégis többet volt a pályán mint kellett volna.
![]() |
| Magyar himnusz |
A támadásunk szenvedős volt, kínlódtunk, de Zsuzsi megrázta magát megint és meccsbe voltunk. Azonban Dudát nem tartottuk, habár tudtuk hova lő és hogyan...
A meccs előtt a norvég kommentátorok a brazil kapusok teljesítményét és az akaraterőt emelték ki, míg a brazilokat jól ismerő barátom megmondta, hogy Rodriguezt kellene kivenni a játékból, mert már a Hypo BL-meccsein is bebizonyosodott (a Thüringer és a Nagybánya ellen), hogy Ana Paula nélkül a brazil támadások nem léteznek.
Ehelyett a brazil nyitott fájt a magyar csapatnak, nem tudtunk mit kezdeni ellene és ez volt a jellemző az egész meccsre. Az első félidőben Görbicz Anitát kivették,de a másodikban osztogatta szépen a gólpasszokat, összerántotta a falat Zsuzsinak többször is, és őmaga is betalált kintről vagy hetesből is. Mikor meg vissza tudtunk jönni, és megnyerhettük volna a negyeddöntőt, akkor hagytuk a brazilokat kiegyenlíteni és hosszabbítás lett belőle. Abból is kétszeri adag, és azalatt is szenvedés volt, de végig volt esélyünk. Ez a legfájóbb, hogy végig ott voltunk, de mégis az a pici valami hiányzott a sikerhez.
Vérten Orsi megsérült, visszahajlott a csuklója/keze, és Misinek kelett egész meccsen balszélen játszania.
A meccs és a játékunk kellemes meglepije az Cifra Anita volt, akivel nem bírt a brazil fal. A legjobb beállós játékot nyújtottuk ezen a mecsen itt a vb-n és ez Morten Soubakot is meglepte (a meccs után ezt emelte ki, mikor beszéltem vele).
Volt ott meccslabdánk, és esélyünk többször is nyerni, de nem sikerült. Szomorú egy nap volt az, pedig olyan közel volt az elődöntő másodjára is.
Duda szerint ők megérdemelték, mert jobban akarták, jobban küzdöttek és hiába mondja mindneki, hogy gyengén játszanak, ők az elődöntőbe jutottak.
A mi meccsünk után kiestek a norvégok is, a szerbek ellen, azok hazai pályáján, na attól sem lettem boldogabb. Néző-rekord, nagy körítés. sok őrjöngő szerb, és megzuhant norvégok a meccs vége felé. Pedig Katrine nagyon durván fogott a meccs elején, de a szerbek visszajöttek, aztán megfordult a szerencse, a másik Katarina kezdett el fogni a szerb kapuban, és a közönség megőrült, a norvégokat meg összenyomta az egész, igaz a végén ezt nem ismerték el.
Szomorú nap volt a szerdai, és mindezek mellé még ki sem tudtam írni magamból a bánatot, mert a gépem is bekrepált, azóta is sötét.
![]() |
| Belgrád: Kalemegdan |
![]() |
| Szerb ünnep |
![]() |
| Brazil öröm |









Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése