2013. december 21., szombat

Brazil-szerb döntő a világbajnoki trónért!

Kombank Aréna
Ezzel a bejegyzéssel már Osloból jelentkezem, pedig még nincs is vége a vb-nek. Ha valaki azt mondja nekem, hogy valamikor képes leszek önszántamból kihagyni egy vb-döntőt és egy bronzmeccset, amit a helyszínen is nézhetnék, akkor valószínűleg sült hülyének néztem volna, de most otthagytam az egészet. Megmagyarázni nem tudom pontosan miért, csak egyszerűen már nem volt érdekes és az érzés, hogy el kell jönnöm, nem akart elmúlni, pedig több napot küzdöttem vele. Így kis adminisztrációs kuszaságok után ma hazarepültem. Jó érzés volt:) (..és, hogy el ne tudjak szakadni a kézilabdától és a vb-től azért teljesen, Nora Mörk-el utaztam egy gépen..)

Brazil himnusz
Közben leültem még egyszer megnézni a magyar-brazilt, nehezen megy, nem esik jól. Volt ám ebben a meccsben minden, a hármas brazil emebrhátránytól kezdve, a kapusnak adott kétpercesig , sőt kivédett brazil hetes után visszafújás, mert állítólag Szekinek bent volt a lába a vonalon és úgy szerzett fórt a kipattanónál, már ott a csarnokban éreztem, hogy egy igencsak furcsa meccs, olyan, amilyet talán még sose láttam eddig.

Tomori Zsuzsi volt az aki totál odatette magát az első negyedórában (azután is), és már az első gólunkat lőtte, de a többiek nem nagyon találták a megoldást a brazil védelem ellenében, és az utat a kapuig. Aztán ha az út meg volt, akkor védett Arenhart vagy Pessoa, nagyon idegesítően (számunkra).
Emellet mindent Nascimentora játszottak ki, ötből négyet lőtt az elején, mi meg szenvedtünk. Kettős emberhátrányban gólt kaptunk Rochától átlövésből (...), Pessoa ziccert és hetest fogott, felrobbani volt kedvem. Zácsik csak rontott lövést és eladott labdát produkált, mégis többet volt a pályán mint kellett volna.

Magyar himnusz
Igaz, hogy a játékvezetők szépen szórták ki a brazilokat, de Triscsuk 47.másodpercben itélt kiállítása nem igazán volt a helyén, míg a brazilok összes kiállítása jogos volt.
A támadásunk szenvedős volt, kínlódtunk, de Zsuzsi megrázta magát megint és meccsbe voltunk. Azonban Dudát nem tartottuk, habár tudtuk hova lő és hogyan...

A meccs előtt a norvég kommentátorok a brazil kapusok teljesítményét és az akaraterőt emelték ki, míg a brazilokat jól ismerő barátom megmondta, hogy Rodriguezt kellene kivenni a játékból, mert már a Hypo BL-meccsein is bebizonyosodott (a Thüringer és a Nagybánya ellen), hogy Ana Paula nélkül a brazil támadások nem léteznek.

Ehelyett a brazil nyitott fájt a magyar csapatnak, nem tudtunk mit kezdeni ellene és ez volt a jellemző az egész meccsre. Az első félidőben Görbicz Anitát kivették,de a másodikban osztogatta szépen a gólpasszokat, összerántotta a falat Zsuzsinak többször is, és őmaga is betalált kintről vagy hetesből is. Mikor meg vissza tudtunk jönni, és megnyerhettük volna a negyeddöntőt, akkor hagytuk a brazilokat kiegyenlíteni és hosszabbítás lett belőle. Abból is kétszeri adag, és azalatt is szenvedés volt, de végig volt esélyünk. Ez a legfájóbb, hogy végig ott voltunk, de mégis az a pici valami hiányzott a sikerhez.


A brazilok már lépni sem tudtak, de akkor is futottak, alig cserélt az edzőjük (nem is nagyon volt kit) és mégsem álltak meg 80 percig . Nálunk meg olyan játékosok ültek a kispadon, akik eddig is hozzátettek, és még lett volna szavuk (Bódi), de nem kaptak lehetőséget a végén, a hosszabbításban.

Vérten Orsi megsérült, visszahajlott a csuklója/keze, és Misinek kelett egész meccsen balszélen játszania.
A meccs és a játékunk kellemes meglepije az Cifra Anita volt, akivel nem bírt a brazil fal. A legjobb beállós játékot nyújtottuk ezen a mecsen itt a vb-n és ez Morten Soubakot is meglepte (a meccs után ezt emelte ki, mikor beszéltem vele).

Volt ott meccslabdánk, és esélyünk többször is nyerni, de nem sikerült. Szomorú egy nap volt az, pedig olyan közel volt az elődöntő másodjára is.

Zizi szerint a sors most vette el tőlünk, amit a tavaly a szerbek ellen megkaptunk, Zsuzsi meg azt mondta nem tudtak mit kezdeni a nyitottal, akárhogy is tudták, hogy ez lesz. Görbe meg nagyon sajnálta, ahogy mi is, és szerinte ennek a csapatnak négyben a helye. Sajnos ez nem adatott meg az idén.
Duda szerint ők megérdemelték, mert jobban akarták, jobban küzdöttek és hiába mondja mindneki, hogy gyengén játszanak, ők az elődöntőbe jutottak.

A mi meccsünk után kiestek a norvégok is, a szerbek ellen, azok hazai pályáján, na attól sem lettem boldogabb. Néző-rekord, nagy körítés. sok őrjöngő szerb, és megzuhant norvégok a meccs vége felé. Pedig Katrine nagyon durván fogott a meccs elején, de a szerbek visszajöttek, aztán megfordult a szerencse, a másik Katarina kezdett el fogni a szerb kapuban, és a közönség megőrült, a norvégokat meg összenyomta  az egész, igaz a végén ezt nem ismerték el.

Szomorú nap volt a szerdai, és mindezek mellé még ki sem tudtam írni magamból a bánatot, mert a gépem is bekrepált, azóta is sötét.

Belgrád: Kalemegdan
Ezek után költöztem Belgrádba az új szállásra, ami nagyon jó volt, de a kedvem az már elment az egésztől akkorra. Egy kis borozás még belefért azért a csajokkal, de senkinek sem volt jó kedve és akkor finoman fogalmaztam...A Belgrád-túrát is megejtettem, mert gyönzörű napsütéses idő volt pénteken délelőtt, így a Kalemegdan végre meglett, mert már harmadszor voltam Belgrádban és ez eddig nem sikerült. Igaz egyedül, de talán arra is volt szükségem.

Szerb ünnep
Az elődöntőkre beértem ugyan a csarnokba, de annyira nem tudtak lázba hozni. Lekiék elgázolták a lengyeleket, pedig szerettem volna ha nem így történik. Aztán a minket kiütő brazilok esélyt sem adtak a dánoknak és ezzel eldőlt, hogy szerb-brazil döntő lesz. Érdekes, ezt valószínűleg soha meg nem mondom előre, bár a brazilokat a négybe vártam a vb előtt is, de az, hogy a magyarok ellen sikerült ez nekik, az nem hozott nekik jó pontot tőlem.

Brazil öröm
A döntőt itthon majd a tv-ben megnézem objektívan (...), igaz a családban már van egy szerb drukker! A bronzmeccset meg remélem a lengyelek nyerik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése