1965 - 2014
Karl Erik Bøhn
Ember volt!!
Mit is írhatnék többet? Hisz előttem már oly sokan oly sok mindent leírtak róla, arról ahogyan dolgozott, ahogyan szeretetet adott, ahogyan motivált vagy ahogyan örült.
Álljon itt az, amit a "Hajrá KEB/Heia KEB" fészbúk oldalra kiírtam, rögtön azután, hogy a hírt megtudtam (azóta is ezt tartom a leglényegesebbnek):
"Elveszítettük azt az embert aki nemcsak edző volt vagy szövetségi kapitány, hanem aki EMBER volt a szó legszorossabb értelmében, aki megtanított minket magyarokat, hogy a szeretet, törődés, EMBERSÉG és a nyugalom visz előre.
Mindannyiunknak adott valamit a lelkèből és mivel tudjuk, hogy ezt feltételek nélkül tette, tisztelegjünk úgy az emlékének, hogy tovább adjuk, tovább éltetjük azt amit tőle tanultunk, és ha ezt megtesszük, hiszem, hogy a világ jobb hely lehet! Ő maga is ezt akarná!Nyugodj békében KEB!
MINDENT KÖSZÖNÜNK KEB!
UTAT MUTATTÁL NEKÜNK!"
Azóta eltelt két nap, negyvennyolc óra, és sokat gondolkodtam, sok dolgot felidéztem vele kapcsolatban. Bárhogyan is erőlködtem, nem tudtam negatív dolgokat találni, hacsak azt nem, hogy mikor még a Larvik edzője volt és a Győr ellen nyertek Larvikban (2009), akkor azért annyira nem kedveltem.
Az sem érdekelt különösebben, mikor összejött egyik Heidi nevű játékosával, hisz van ilyen. De ahogy kiálltak ketten a kamerák elé és a nyilvánosság előtt is vállalták szerelmüket, az már szívmelengető volt, sugárzott róluk a boldogság.
Az sem érdekelt különösebben, mikor összejött egyik Heidi nevű játékosával, hisz van ilyen. De ahogy kiálltak ketten a kamerák elé és a nyilvánosság előtt is vállalták szerelmüket, az már szívmelengető volt, sugárzott róluk a boldogság.
![]() |
| Magyar kapitány lett (fotó: mksz) |
Aztán Magyarországra költöztek Heidivel, akit addigra személyesen is megismertem, és Karl Erik magyar szövetségi kapitány lett.
Heidivel sokat beszélgettem, segítettem neki a magyar szövegekkel megbírkózíni, közben összebarátkoztunk. KEB emailcímét is tőle kaptam meg először. És tőle hallottam először azt is, hogy "Ő egy fantasztikus ember, segítőkész, soha nem hagy cserben senkit és imádja Magyarországot"
Első személyes találkozásunk Karl Erik-el Veszprémben történt a Győr-Buducnost BL-döntő első meccse után. Nyert a csapata, de nem elég nagy különbséggel. Elégedett volt a győzelemmel, de mérges is az utolsó percek miatt.
Mégis odamentem gratulálni. Először bemutatkozni szerettem volna, ahogy illik. Erre ő széles mosollyal: "jól tudom ki vagy, Ibolya a neved és Norvégiában élsz. Sokat beszélsz Heidivel, mesélt rólad. Már ismerlek" (...)
Ezek után sokat kommunikáltunk, főleg emailben. Soha nem zavartam, mindig készségesen, rögtön válaszolt, mindenre. Soha nem utasított vissza és bár kérdésekre emailben válaszolni időigényes, mégis mindig szakított időt rá. Így kanyarodtak az interjúim vele, már teljesen bevett forma lett. Először angolul írt, de mikor megkértem rá, hogy norvégul tegye, akkor tudott igazán kibontakozni. Hiába, mindenki a saját anyanyelvén a legkommunikatívabb.
A válogatott Ukrajnában nyert egy nemzetközi felkészülési tornát. Este későn a kijevi reptéren várakozott a beszállásra, és fészbúkon kérdeztem, hogy mikor alkalmas majd pár kérdés, mikor küldjem. Azt mondta: "itt és most, elég időm is van, szívesen is válaszolok."
![]() |
| KEB-öröm (fotó: mirkó istván) |
Aztán jött az EB, 2012 Szerbia. Az első meccsen a horvátoktól kikaptunk, azon a meccsen nem voltam ott. A németek ellen már igen, nyertünk, és viccesen mondtam neki, hogy innen sínen vannak, mert megérkeztem, már nem kapunk ki többször.
Kiváltságos helyzetben voltam, norvégul tudtam vele beszélni, amit akkor Újvídéken senki más. Sokszor olyan dolgokat is elmondott, amiket sose írtam le, és mások sem tudták, azok a mi kis titkaink maradtak (vicces megjegyzések a szervezésről, bírókról ..stb.).
Állandóan folyt az orra, szippogott, betegnek és sápadtnak nézett ki. Majdnem mindennap megkérdeztem tőle, hogy nem-e beteg, és menjen orvoshoz, mert nem szeretem ahogy kinéz. Azt mondta jó kezekben van és sokat dolgozik.
Sokszor éjszaka háromkor is fent volt, online beszélgetést folytattam vele, szinte kérdőre vonva miért nem pihen?? "mert dolgozom, ilyenkor megy a legjobban az elemzés, az alvás ráér"-írta.
![]() |
| Edzésen Újvídéken 2012 (saját) |
Napközben edzéseken is találkoztunk. Mindig, mindenkihez volt egy jó szava, egy kedves mosolya.
A lányokkal egyenként elbeszélgetett egy fontos meccs előtt, mindenkinek elmondta a feladatát, hogy mit vár tőle. Öröm volt nézni, ahogy bánt velük.
És menetelt a válogatott, sorra vette az akadályokat. Miközben Németország ellen, a meccs elején már fejben összepakolt és hazakullogott Norvégiába (a saját szavai), a spanyolok elleni győzelem után már nevetve mondta, hogy ma minden nekünk klappolt, innen már nem lesz baj. Ja és "úgy-e nem mész sehova, hiszen te vagy a kabala"-ez nekem szólt (aztán Montenegró ellen nem voltam ott, elutaztam, ki is kaptak...).
Közben átköltöztünk Belgrádba, a csapat is. Jött az elődöntő. Mindenki nyaggatta, hogy párkapcsolati konfliktus lesz mert Heidi ellen játszik. Aztán robbant a hír, este vacsora közben. Tíz norvég újságíró ült körülöttem a sajtóvacsorán és mindegyiknek egyszerre kezdett csipogni az okostelefonja: hivatalos sajtóközlemény jött a norvég szövetségtől, miszerint Löke és KEB szakítottak. Nagy volt a felfordulás. Kettős érzések kavarogtak bennem. Nem tudtam melyiküket sajnáljam jobban. Mindkettőt nagyon kedveltem. A legjobban azt sajnáltam, hogy már nincsenek együtt.
KEB összetört, illetve addig is lelki beteg volt, de akkor már ki is mutathatta. Nem si rejtette véka alá a véleményét. A nyugodt, kimért, diplomatikus norvég úriember, élő adásban kiosztotta az egész norvég szövetséget, főleg a sajtófelelőst. Ilyet itt nem sokszor látni.Tiszteltem érte.
![]() |
| Bronz-kapitány a trónon (fotó: mno.hu) |
A norvég vereség nem számított. Hideg fejjel pihentette a kulcsjátékosokat, és másnap Szerbia ellen bronzot nyert Magyarországnak. "Életem legnagyobb eredménye és meghatározó élménye ez"-mondta a norvég tv-nek, könnyek közt.
A magyar csapat a magasba dobálta a győzelem után, mindenki a mennyekben járt. Jellemző, hogy két stábtag a válogatottnál, Tord Ellingsen és Andreas Smeby, a legjobb barátai voltak ( a koporsó-vivők közé is kijelölte őket KEB).
Aztán jött a január és elment orvoshoz, és kimondták: leukémiás. Egy évig tartó harc, küzdelem következett. Állta a sarat, ha mesterséges kómában is. Túlélte, felébredt, javult, erősödött.
Hazaengedték. Csontvelőt kapott. Megint küzdött. Felállt és mindannyian kicsit elhittük, hogy a csoda megtörtént. De sajnos csak egy hónapig tartott. A kór visszatért és esélyesebbként, győzött.
Az Ő jókedve, optimizmusa, pozitív életszemlélete, másokkal való törődése, kedvessége, nyitottsága semmit sem változott. Ő bíztatott minket arra, hogy élni jó, és "viva la vida".
Novemberben volt szerencsém vele találkozni a kórházban, az aula előtt futottunk össze. Háttal álltam és ő szólított a teljes nevemen, felismert. Istenem mennyire örültem. Megölelgettem, megpuszilgattam- beszélgettem vele, kimondottan jól festett. Ugyanúgy örült nekem, ahogy én neki. Ekkor láttam utoljára. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt még megadta nekem. Örülök, hogy megismerhettem, hogy tanulhattam tőle, talán tovább adhatok valamit mindabból amit képviselt.
"Ne könnyű terhet, hanem erős hátat kérj" - ezt képviselte élete során, és szerintem mindkettőt megkapta. Derekasan küzdött, de a teher súlyosabb volt a kelletténél.
EMBER volt minden lélegzetében! Hiányzik!
Nyugodjál békében KEB! Hvil i fred!





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése