2014. február 6., csütörtök

Egál után tét- és emlékmeccs Larvikban

Eredetileg csak ezzel a bejegyzéssel készültem erre a hétre, de az élet (...vagy inkább a halál) úgy hozta, hogy ez háttérbe szorult és csak egy nappal a követkzeő meccs előtt van időm foglalkozni vele.

Nagy izgalommal készültem a hétvégére, hiszen ez volt 2014-ben az első utazás (..és reménykedem, hogy sok lesz még belőlük, hisz aki ismer az tudja, hogy engem ez éltet), Budapesten szülinapi bulit terveztem (magamnak), Győrbe érkezett a Buducnost, rengeteg baráttal készültem találkozni és extra bónusznak még egy KEK-meccset is beiktattam a napirendbe.

repülünk...

Minden kitűnően alakult, és nagyon készültem a meccsre, hiszen ez volt az év első BL-meccse, ráadásul új helszínen, az egyetemi csarnokban, és egy nagyon erős csapat volt az ellenfél.

A Budapest- Győr távolságot három olyan ember társaságában tettem meg, akikkel az utóbbi világversenyeken, BL-meccseken, döntőkön nagyjából mindig ott voltunk, szurkoltunk egymás csapatának és bíztattuk egymást a nehezebb időszakokban is. Béla érkezett kisautójával (amit még el is térítettek..), mi meg Mártival (fotós) és Michallal (lengyel újságíró) csatlakoztunk hozzá a Népligetnél. Sima út után érkeztünk meg a helyszínre, ahol újabb ismerősökkel találkoztunk, mindenki nagy érdeklődéssel várta az összecsapást. Rozi truffelje, amit szülinapomra hozott isteni volt (köszi Rozi újfent) és mindenki aki megkóstolhatta (Gregory, Michal, Márti, Tamás, Márk, Gábor, Béla) nagyon értékelte:)

A meccs előtt még találkoztam több győri ismerőssel, megbeszéltük az utóbbi hetek történéseit, a pletykákat, a tényeket, a lehetőségeket, mindenki elmondta a kívánságát, pro-és kontra, hogy kit igazoljunk/kivel hosszabbítsunk és kit/kivel ne (...),  közösen aggódtunk Szepiért, meg Korsóért, hogy helytálljon, és volt akinek praktikus információkkal szolgáltam Larvikról, Norvégiáról, a közelgő repülős-úttal kapcsolatban.

Az egyetemi csarnok sajtóhelyei nem ideálisak, nem látni a pályát teljesen a reklámtáblák miatt, a kapu is betakarja a kilátást és a szünetre a háló miatt kockásat láttam. A Magvassyban még a kapu mögött is jobb volt ülni na...

 A "kilátás"

Az ETO jól kezdte a meccset, ahogy megszoktuk, magabiztosan, vezettek a csajok, de aztán mintha valami történt volna, kiegyenlített a Budu és onnan nem találták magukat a lányok. Sok volt a hiba, elől, hátul, Katrine kevésbé fogott jól, mint Klári a másik oldalon, valahogy semmi sem ment flottul, pedig nagyon küzdöttek. Ennek ellenére a feketeerdeiek 9-13-ra vezettek a szünetben.

A második félidőben aztán voltak jelei annak, hogy javul a játék, de valahogy sosem sikerült hosszabb ideig magabiztosságot mutatni. Feljött a Győr, kiegyenlített, Misi, Bodesz meg Duda igencsak nagyot melóztak, hogy ez sikerüljön, főleg a második félidőben. Heidi jó volt a meccs első szakaszában, de aztán csak védekezésben "tűnt ki", Knezevic egy életre megemlegetí szerintem (habár volt mit törlesztenie). A vezetést is sikerült átvenni, de megtartani nem, így állandóan az eredmény után futott a csapat.

Duda akcióban (fotó: Csonka Tamás)

Végül sikerült megszerezni egy pontot, ami Ambros szerint is nagy dolog, mert rettenetesen rosszul ment a játék. 23-23 lett a vége, aminek igazán a Budu örülhetett. Igaz (miután visszanéztem a meccset) láttam, hogy annyira nem örültek, mert jogosan érezhették úgy, hogy nyerniük kellett volna, hisz majdnem egész idő alatt vezettek. De azért bíztatták egymást, hogy ünnepeljék meg ezt is, főleg Neagu szorgalmazta ezt, de nem volt felhőtlen az az örömtánc na.

Pillanatok a meccsről: Cvijic faltolja Görbét, majd felsegíti és megsimogatja..., Bulatovic elad kismillió labdát..., Woltering dühöng a saját kapuja előtt a játékvezetői döntések miatt, folyamatosan..., Heidi úgy védekezik mint Cvijic vagy Lazovic szokott..., Ambros arcán egyre több a ránc minden időkérésnél..., a játékvezetők nem szeretik a durvaságot, de nem tudnak háromig vagy négyig (?) számolni és a passzív náluk addig tart amíg a támadó csapat be nem fejezi a támadást valamilyen formában..., Adzic dühöng, majdnem állandóan a zsürinél..., Lazovic stílusa semmit nem változott, talán más sportágban vagy más nemnél kellene próbálkozzon..., a szurkolók meg fantasztikusak (de ebben a csarnokban elvész a hang valahogy...).

Ambro Martín nyilatkozik ( fotó: Csonka Tamás)

Meccs után Ambros azt mondja ez még szezon eleji forma, messze még a "fájnel for", de örül a szerzett pontnak. Heidi szerint nem voltak eleg fegyelmezettk támadásban, hiszen csak betörni kellett volna állandóan, mert őt hárman is fogták, ehelyett kintről lövöldöztek. Igaza van, Misi betörései, Duda egyegyezései, Görbe betörései vagy kiharcolt hetesei mindig ültek.

A következő meccsen jobb lesz, Larvikban, akik közben kikaptak a Krimtől, nem is kicsit. Megnéztem azt a meccset felvételről és bár a norvégoknak rengeteg helyzetük volt, mégis hat góllal nyert a Krim. Több oka volt: Riegelhuth homály volt (4-5 kihagyott tiszta ziccer), átlövőből semmit nem produkáltak, lerohanásgóljuk is mindössze talán négy volt egész meccs során. Stefanisin zseniálisan védett, jó volt a Krim védelme és Oana Maneaba új életet lehelek, nagyon veszélyesen játszott végig. Penezic meg tavalyelőtti önmagát idézi...A norvégoknál Leganger éppen visszatért a sérülés után (ehhez képest a másik két kapus egy percet sem kapott), Thea Mörk keresztszalagszakadással kiesett (igaz a legkisebb gondjuk balszélen volt, hiszen Jeanette Kristiansen igencsak jól teljesített).A két Hammerseng -Edin kriminálisat nyújtott, Breivangot kifelé-befelé verték meg a szlovén átlövők, Riegelhuth árnyéka valamikori önmagának. Nora Mörk hozott egy elfogadható szintet, de egyedül ő sem tudott meccset nyerni. Legmegbízhatóbban a balszélső játszott.

időkérés

Otthon fel fogják szívni magukat, és tisztában vannak azzal, hogy ha veszítenek a Győr ellen is, akkor nekik elúszott az idei négybe jutás, ezért nagyon kemény meccs van kilátásban.
A meccs előtt megemlékezés lesz, ami gyanítom megint rányomja bélyegét valamelyest a minőségre is. Az élet nem áll meg, nekünk menni kell tovább, a csajoknak is, KEB meg majd fentről szurkol, mindkét csapatnak....

A másik csoport meccsein minimális különbséggel nyertek a dánok a svédek ellen, de  Savehof végig vezetett 3-4 góllal, és sajtóértesülések szerint a svédek nyíltan támadták a játékvezetést a meccs után, szerintük amiatt vesztetettek pontot. Ki tudja, igazuk is lehet..amilyen mostanság a játékvezetési színvonal.
Szőke nők, sárgában, síppal a szájukban, és mintha sose láttak volna meccset addig....szörnyű..

A Vardar hattal verte a THC-t Szkopjéban, de miután megnéztem a meccset, nem írnám le a németeket. Bár nincs az edzőjük (Herbertet eltiltották) velük a meccsen és csomó hiányzó is volt (Wohlbold, Althaus), attól még nagyon szoros meccset játszottak, sokáig egál volt meg vezettek is a Vardar ellen, csak a hosszabb cserepad döntött a végén. Ez a Vardar eléggé szenvedett, és semmi koncepciót nem láttam a játékukban, egyedül Hmirova volt kiemelhető, meg Szuszlina időnként jól védett (bár a fodrásza szerintem a föld alá kellene süllyedjen....vagy lehet egy szalonba járnak Szergejával???).



Fradi- Tertnes

Miután ónos esőben szerencsésen landoltunk Budapesten, vasárnap  reggel  rettenetesen szomorú hírre ébredtem, és ez rányomta bélyegét az egész napra.

Este még megkínáltam magam egy kis Fradi-Tertnessel, ami szerintem nem hiányzott...este későn volt a meccs, és negyedóra után eldőlt a továbbjutás is. Tomori Zsuzsi tíz asszisztja magáért beszélt és Nere góljainak is örültem. Ez a bergeni csapat nagy anyagi gondokkal küzd, és jövőre valószínűleg már csak juniorok lesznek a csapatban. Ehhez képest derekasan helytálltak, harminc gólt szereztek, ami ciki szerintem a Ferencvárosra nézve. A továbbjutó kiléte nem kérdéses.

A meccs előtt volt egyperces megemlékezés KEB tiszteletére, meg Kökény Bea édesapja tiszteletére, de Fradi-szurkolók ezt sem bírták ki, mármint az egy percet csöndben...eléggé frusztráló volt.



Gyertyagyújtás Budapesten (fotó: Fekete Anikó)

Nugodj békében KEB kapitány! Emléked örökké élni fog! Te még a fanatikus Fradi-szurkolókat is kedvelted, mert szerinted azt jelentette a fanatizmus, hogy a kézilabda fontosabb mindennél!!!! Te így láttad ezt, ebben is csak a pozitívumot kerested! Ezért is szerettünk, és ezért hiányzol, ezért betölthetetlen az űr utánad!!!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése