2014. február 10., hétfő

Szomorú hétvége, győzelemmel, búcsúval - szívünkbe zártunk!

Saját fotó
Eljött ez a hétvége is, amikor menetrendszrűen találkozott egymással a Larvik és a Győr, itt Larvikban, Norvégiában (majdnem minden februárban vagy márciusban megtörtént ez az utóbbi években), de ez a meccs nemcsak egy nagyon fontos BL-középdöntős meccs volt, hanem az a meccs ahol el kellett búcsúznunk Karl Erik Böhntől, a Larvik és a Győr korábbi trénerétől, a magyar válogatott szövetségi kapitányától. Nehéz erről egyáltalán írni, most is libabőrös leszek ahogy megpróbálom katonás rendbe állítani ezeket a sorokat (péntek óta készülök rá..).

fotó: Lang Miklós
168 győri szurkoló érkezett repülővel a sandefjordi reptérre péntek délben (és mások is autóval), és bár eredetileg azt tervezték, mikor még ezt a túrát szervezni kezdték hónapokkal ezelőtt, hogy KEB-nek hoznak pár ajándékot, aláírt szurkolói sálat, mezt, néhány Hungarikumot, ami elősegítheti a gyógyulását (..még akkor is ha már az orvosok kimondták, hogy a betegsége gyógyíthatatlan), ez sajnos nem történhetett meg.
A sors, a nagy rendező felülírta ezt, és öt nappal az ominózus meccs előtt KEB örök nyugovóra tért, elhagyva ezt a világot, aminek oly sokat adott, és amelyben oly sok nyomot hagyott, ahol oly sokan szerették és tisztelték.Vasárnap hajnalban, február 2-án már nem bírta tovább a küzdelmet és elaludt,Örökre.

fotó: Lang Miklós
Ennek okán az ajándékok kegyeleti tárgyakká, a búcsú és az emlékezés tárgyaivá váltak. Többszáz magyar szurkoló küldte el üzenetét, búcsú szavait, részvétjét a gyászoló családnak, Ippi és társai rengeteg aláírt sálat, mezt adtak át a családnak, különböző drapikat, molinókat-amiért újra nagy tisztelet nekik.Többszáz gyertya és mécses égett a ház előtt a Mester emlékére.

Fotó: Lang Miklós
A szurkolókat a reptérről buszok szállították KEB szülői házához, ahol az édesanyja és a húga, Vigdis, valamint a kisfia Philip és unokahúga Marion fogadták őket. Vigdis utólag bevallotta, hogy ő csak egy-két órával előtte szólt az édesanyjának erről, nem akarta felzaklatni. De azt is leírta a fb-on, nagyon sokat segített az édesanyjának ez a fajta tisztelgés, és az, hogy látta mennyire szerették a fiát ott abban a távoli országban, és bár meccsre jöttek, időt szakítottak arra, hogy KEB-től elbúcsúzzanak.
"Édesanyám azt mondta a szurkolók távozása után, hogy most már csak azért imádkozik, hogy az ETO megnyerje ezt a mai meccset a Larvik ellen"-írta Vigdis, vasárnap este a közösségi oldalon.

fotó: Lang Miklós
A csarnokban nekem is sikerült aláírni a drapit, meg a zászlókat, és fotókat is készítettem róluk, az örökkévalóság számára. Meccs előtt egy órával a győri szurkolók képviselői, Vízi Tamás "Ippi" és Kiss Eszti átadták a mérkőzésre meghívott családtagoknak az ajándékokat, ami nagyon megható jelenet volt, szívszorongató és egyben szörnyű, kegyetlen érzés.
Saját fotó
Ezután egy négyperces emlék-videót vetítettek le az aréna kijelzőin, KEB egész életéről és karrierjéről (amit még nem sikerült beszerezni), ezt Andreas Smeby készítette, aki KEB nagyon jó barátja volt és a magyar válogatott videósa is a 2012-es szerbiai Eb-n, ahol bronzot nyertünk. Utána meg egy egyperces néma csenddel tisztelgett az egész csarnok KEB emlékének. ( ..a larviki klubvezető is mondott egy búcsúbeszédet).

Rögtön a meccs kezdése előtt valakinek vissza kellett zökkenteni a csapatokat és a közönséget egy olyan lelkiállapotba, ahol tudatosul mindnekiben, hogy itt egy kézilabda mérkőzés következik.
Ez a feladat Tord Ellingsennek jutott, aki KEB egyik legjobb barátja volt szintén, és a magyar válogatott erőnléti edzője is már két világversenyen.

Tord a győri szurkolókat méltatja (saját fotó)
Tord Ellingsen-nek az volt a szerepe, hogy újra kézilabda-móduszba hozza a két csapatot és a szurkolókat. Mivel ő volt KEB egyik legközelebbi barátja, dolgozott a Larviknál is erőnléti edzőként KEB mellett (..és mikor kirúgták, akkor ő is távozott másnap), ismeri a legtöbb larviki játákost is, így megpróbált úgy hozzááállni ehhez a feladathoz, ahogy azt maga a Mester elvárta volna tőle, azaz viccesen és jókedvűen:

"Most ha KEB itt lenne nagyon meg lenne rökönyödve, hogy ennyi időt pazarolunk ilyen jelentéktelennek tűnő dolgokra mint a gyász. Nem haragudna nyilván, de azt mondaná, hogy mindenki koncentráljon a kézilabdára, arra ami a legfontosabb most!" Aztán a Larvik játékosainak mondott pár meccs előtti instrukciót, ahogy KEB szokta volt, és a Győrnek meg angolul "tackling, blocking, running back"-amire a játékosok is elmosolyodtak. A közönséget hívta fel egy közös szurkolásra, mondván: "A győriek, na ők tudják, hogyan kell csinálni!"- kimutatván a győri tábor felé, "..és ti norvégok, tudjátok?" -  kérdezte. Ekkor felmorajlott a tömeg. Végülis a magyar szurkolók felé csengett ki az elismerés a szavaiból, sajnálom, hogy ezt ott akkor nem érthették, mert norvégül beszélt!! De jobb később mint soha.

Görbe-Lunde pacsi, a magyar-norvég barátság jegyében (saját fotó)
És elkezdődött a mérkőzés, villámszerű 3-0-ás hazai vezetéssel, Leganger védésekkel, de ez szerencsére nem tartott sokáig, mert Amorim, Orbán, Löke vagy Görbe hidegfejjel visszhozták a csapatot a meccsbe, és bár sokáig kiegeynsúlyozott volt az állás, a Győr elhúzott és állva hagyta a norvég csapatot valamikor az utolsó nyolc percében az első félidőnek, így 13-18-as vezetéssel mentek az öltözőbe.

A mieink (saját fotó)
A második játékrész is norvég szélviharral kezdődött, egy 3-0-val nyitottak ismét, de az nem volt elég csak egy rövide ideig szorosabb álláshoz. A Győr jól védekezett, és bár Lunde nem hatvan százalékkal védett, ahogy Larvikban szokott(...) hanem csak negyven tájékán, és  tizenkét percig gólt se dobtak a győriek, mégis 23-29-re nyertek egy olyan meccset aminek hatalmas jelentősége és a gyász miatt még nagyobb érzelmi töltete volt.

Ambros Martín részlegesen elégedett volt a játékkal, bár a második félidei hosszú gólcsend és a sok technikai hiba miatt nem volt boldog, de azt mondta van ilyen koncentráció-hiányos időszak is sajnos egy-egy meccsen, és végülis sokat javultak az előző héthez képest.

Nora Mörk azt emelte ki, hogy javult a támadójátékuk az előző meccshez képest (..így is elég halovány volt szerintem) és, hogy a yőr ellen mindig van egy 10-15 perces szakaszuk,amikor totálisan csődöt mondanak ls azt sem tudják mit csinálnak a pályán. "A világ legjobb csapat ellen játszottunk, minden posztra két jó játékosuk is van, úgy érzem ma ennyire futotta, de összességében egy jó meccset játszottunk ellenük."-mondta nekem Nora a meccs után.

A többi BL meccsről: a THC hazai pályán és Herbert-el újra a kispadon megverte a dán FCM-et, úgy hogy a dánok majdnem végig vezettek, a Thüringer csak a végén vezetett. Hiányzóik nélkül (Althaus, Wohlbold, Jakubisova sérültek), egy jól védő Marz-el a kapuban, egy zseniális Barbosával és az újonc, jól teljesítő Svenja Huber-el (aki Jakubisovat helyettesíti a jobbszélen) mínusz hatról (12 -18) is megfordították a mecscet és ezzel teljesen nyíltá tették a csoportot, főleg úgy, hogy a Vardar sem tündökolt Göteborgban.

Győriek a himnuszt éneklik (saját)
Hogy nem tündökölt, az enyhe megfogalmazás, inkább mondjuk úgy, hogy rutinnal és nagy játékvezetői hátszéllel szereztek egy pontot, egy végig vezteő hazai csapat ellen, akik nagyon szimpatiusan játszanak, de mivel ők itt a kiscsapat, a bírók azt engednek meg maguknak velük szemben amit épp nem szégyelnek. Már a dánok ellen is így vesztettek ponto(ka)t múlt héten, hogy kétes ítéletek születtek épp a végén, de a Vardarnak mindent lehetett, főleg az utolsó tíz percben, mikor már neccesen látszott, hogy nem tudnak nyerni sehogysem. Ott aviláglegjobbjapineau dobhatott gólt, öt méterről, úgyhogy lent állt a hatoson belül, aztán visszafújtak újradobásra egy hetest a svédeknek, amit már értékesítettek egyszer (nem tudom miért), a repetát Suslina kifogta (...) és utána megzavarodtak a hazaiak. Megzuhantak attól, hogy megint nem hagyják őket nyerni, és persze rutintalanok is, kevesen is vannak bevethetők, így eladtak csomó labdát a végjátékban amiből a vendégk büntettek, kiegeynlítettek, majd vezetést is szereztek Lekic révén (26-27), de a végén a fantasztikusan játszó balátlövő, Jenny Alm, hetesből kiegyenlített, ez lett a végeredmény (27-27). Ezt a Vardart a THC is szorongatta egy héttel korábban Szkopjéban, a dánok, ha úgy játsznaka mint a csoportkörben tették, akkor üthetik is őket.

Magyar népmesék (saját)
Vasárnap este nagy reményekkel ültem le nézni a Buducnost-Krimet, de 10 perc után eldőlt, hogy ez a Krim harmatgyenge és a Budu meg baromi erős, így esély sincs vendéggyőzelemre. A számok mindent elmondanak: hat gólt lőtt a Krim az első harminc percben, hármat a második félidő első 18 percében, akkor jött be a cseresor a hazaiaknál. Woltering 62%-al védett és a végeredmény egy alázás és erődemonstráció kombinációját sejteti(30 -15).
Így szinte biztosra veszem, hogy Győr-Buducnost továbbjutás lesz ebből a  csoportból, de a másik kérdéses. Vardar gondolom továbbjut mindenképp, de a  csoportmásodikra nem vennék már mérget.

A Fradi a Haukelandshallenben Bergenben (fotó: Maria Haugsbakk)

A KEK-ben továbjutott a Fradi Bergenben (igaz a hazai csapat vagy 45 percig vezetett), kiesett az Érd kilenc gólos előnyből (szégyen és reménytelen-ez a két szó jut eszembe), főleg, hogy a Buxtehude egy majdnem teljesen amatőr csapat.... A magyar ehfkupa párharcból a Fehérvár ment tovább, a Veszprémet meg egy erős Fleury ütötte el a KEK továbbjutástól.
Így van három magyar csapat a nemzetközi kupákban, és nagy valószínűséggel orosz, dán ellenfelek jönnek, hiszen azokból négy-öt is van amlyik tovább jutott.

Ezen héten a BL-ben a show folytatódik, a Krim Ljubljana látogat Győrbe, és a többi kupában kedden sorsolnak. Kedden én temetésre megyek....

Kapitány János rajzai KEB-ről, amit a család megkapott ajándékba














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése